Csak 18 éven felülieknek!
„Másnap megpróbálkozott a Duna-part szállodasor előtt. Hiába gondolta végig újra meg újra a helyzetét, a stri..elésnél jobbat nem tudott kitalálni. Azt hogy a Zita által szervezett nők valamelyikéhez betoppanjon, viszonylag hamar elvetette: nyilvánvaló, hogy egy ilyen vadállatnak minden épeszű nő ajtót mutat, és akkor még külön mázli, ha nem uszítja rá a rendőröket.
Nem megoldás a munkaközvetítő sem, mert nyoma van a múltkori próbálkozásának, az eltelt időről pedig semmilyen formában nem tud elszámolni, amiből már tudhatják, hogy feltehetően a fekete gazdaságot erősítette.
Az alacsony vízállás miatt erős halszag lengedezett a folyó felől. Letelepedett az egyik öntöttvas karosszékbe, keresztbe csapta a lábát és várta a jó szerencséjét. Időnként követelőzően megmordult a gyomra – soha nem érzett még ilyen mardosó éhséget. Legalább nem lesz mit kihánynom! gondolt vissza keserűen az előző napi esetre.
A ku..ák és a rendőrök körülbelül egy időben érkeztek, szürkületkor megteltek a teraszok vacsorázni vágyó külföldiekkel, kinyitották fabódéjukat a szuvenírárusok és görbedt ujjaival citerájába csapott a lajbis öreg búsmagyar.
Azonkívül, hogy Andort megbámulta egy-két szerelmespár és galambetető öregasszony, a kutya sem törődött vele. Várt sötétedésig, aztán elsétált a Petőfi szoborig. Ahogy sejtette, jó néhány hozzá hasonló fiú ácsorgott a közvilágítás fénykörein kívül, néha megállt egy autó a gyalogosátkelőnél, villogtak az elakadásjelzők néhány percig, aztán valamelyik fiú odasietett, beszállt és az elegáns kocsi nekilódult az éjszakának.
Andor váratlanul felfedezte az ottmaradtak között Boriszkát.
– Helló! – mondta a másik.
– Helló! – mondta Andor is.
– Hallottam, mi történt tegnap.
– Gyorsan terjednek a hírek.
– Ilyen a világ. Valamit azért csinálj magaddal, mert különben itt fogsz éhen halni a placcon.
– Már most is közel járok hozzá…
– Akkor ne itt próbálkozz! Ide nagy nevek járnak és tuti partnert keresnek!
– És a külföldiek?
– Nekik a szállodákban szervezik a dolgot. Mondanom sem kell, hogy nem közülünk.
– Mi van még?
– A fürdők. Nekem az túl körülményes. Rajtam ne gyakorlatozzon senki órákon keresztül!
– Kösz az információt!
– Járj szerencsével! És csak gumival! Bármennyit is ígérnek!”