Leslie Blackstone a londoni Királyi Bioelektronikai Intézet fiatal fizikusa.
Amikor egy tudományos konferencián beszámolt az emberi agyban végbemenő folyamatok: gondolatok és érzetek feltérképezése területén végzett munkájáról, hogy az intrikák és bűncselekmények lavináját indítja el….
Részlet a könyvből:
„A Daily Post aznap reggeli példánya volt, első oldalán az alábbi vastag betűs főcímmel:
VÉGE A GONDOLATSZABADSÁGNAK
Alatta a következő alcímek voltak olvashatók:
A „Nagytestvér” mindent lát! ….. Tiltakoznak az emberjogiak!
Blackstone megdöbbenésében alig akart hinni a szemének. Végigfutotta a viszonylag rövid tudósítást a konferenciáról és szeme azonnal megakadt a saját nevén. A cikk írója röviden és meglehetősen szakszerűen ismertette Blackstone előadásának lényegét, majd idézte Johnson felszólalását. Azzal folytatta, hogy az előadó a kérdésre kitérő választ adott, majd részletesen taglalta mindazokat a lehetőségeket, amelyek az emberi gondolkodás szabadságát veszélyeztetik, ha ilyen jellegű készülékek avatatlan, de még inkább, ha illetékes, avatott kezekbe kerülnek. Befejezésként rövid interjút közölt az egyik legjelentősebb emberjogi szervezet közismerten harcos kedvű vezetőjével, aki kifejezte mélységes aggodalmát és megdöbbenését, aminél csak mélységes felháborodása volt mélységesebb.
– Fogalmam sincs róla, hogy micsoda, – válaszolta Blackstone, – de ha figyelmesen elolvasod, láthatod, hogy nem mondtam semmi olyasmit, ami okot adott volna feltételezni a gondolatszabadság veszélyeztetését. Sőt, mint láthatod,
– tette hozzá rövid gondolkodás után, – a félreérthetetlenül botrányt kavarni akaró cikkíró is kénytelen volt elismerni, hogy a nyilvánvalóan provokatív kérdésre kitérő választ adtam.
– Lehet, hogy tényleg nem tehetsz róla, – morgolódott az igazgató elégedetlenül, – de akkor hogy merülhetett fel a kérdés, hogy bele szeretnénk látni az emberek agyába?
– Miért, nem szeretnénk? – kérdezett vissza Blackstone, nem tudva megállni, hogy egy kicsit rosszmájúskodjék. – Jó, jó, bocsánat a szemtelenségért, persze, hogy nem úgy értettem. De nyilvánvaló, hogy aki egy kicsit is érti kutatásaink célját, rájön, hogy annak végeredményeként valóban lehetőség nyílhat az egyes gondolatokat jelentő agyhullámok azonosítására, illetve megfordítva, megfelelő pontokat megfelelő jelekkel ingerelve a kívánt gondolatokat jelentő agyhullámokat kelthetünk. Ennek ellenére, természetesen én semmi ilyesmit nem sugalltam, sem az előadásomban, sem a vita során.”