LETÖLTÉS
Amikor Ravengár Louis kilenc éves volt, apja, aki özvegyember volt, egy özvegyasszonyt vett feleségül, aki egy, hatesztendős fiúnak volt az anyja. Ez a gyermek volt Hugó.
És a két fiú, akik jellem és vérmérséklet dolgában homlokegyenest különböztek egymástól, – az egyik bús és zárkózott, vidám és nyíltszívű a másik, – és akiket sem a vér, sem a szerelem nem kapcsolt össze, arra volt kényszerítve, hogy egy födél alatt éljen és egy szobában aludjék vele.
Mindig együtt voltak és amellett nem állhatták egymást. Louis betolakodóként kezelte a kis Owent és, ahol csak tehette, bántotta. A szerencsétlenség az volt, hogy az évek folyamán Owen mostohaapjának kedvence lett, ami Louis haragját a gyűlöletig fokozta, amely annál veszedelmesebb volt, mivel már nem merte ezt ütések formájában kifejezni, minthogy Owen erőben és növésben jóval felülmúlta.
Majd Owen anyja elhalt és az idősebb Ravengár ismét megnősült, ezúttal egy ifjú leányt véve feleségül, aki a házat túlságosan harciasnak találva, megszökött urától. Egy másik özvegyembernél keresett vigasztalást és rokonszenvet, akinek szintén voltak gyermekei. Ilyen bolondok az asszonyok!
Ám javára kell írni a harmadik asszonynak és vigasztalójának, hogy ügyüket felettébb tisztességesen rendezték. Az asszony áthajózott Amerikába és Jovában kétezer dollárért házassága teljes felbontását vívta ki, mire a férfi a legközelebbi hajóval megérkezett és Minneapolisban annak rendje és módja szerint egybekeltek.
Eközben a Ravengár-család élete mind lehetetlenebbé vált, míg végül az öreg Ravengár meghalt. Ha szíve szerint cselekedhetik, Louist mellőzte volna és Owent tette volna meg általános örökösévé, mivel csak őt tekintette igazi fiának.
LETÖLTÉS