Aszlányi Károly humoros könyveiben és virtuóz detektívhistóriáiban egy elmélyültebb írói munkára készülődött. Alig volt harmincéves, amikor riportútra indult a felvidékre, s a jeges úton megcsúszó autó tragikus véget vetett egy fényes életpályának. Sok élvezetes könyv, vígjáték, szórakoztató história maradt utána, köztük ez a bájos és hangulatos detektívhistória amelyet 1932-ben, huszonnégy évesen vetett papírra.
Részlet a könyvből:
„Hogy Haybody ezt a vagyont hogyan szerezte, nem tudjuk. Ezt senki sem tudja, de nem is fontos. Éppen azért adták neki a környéken a „Halgyáros” gúnynevet, mert nem tudták, tulajdonképpen mivel és hogyan keresi a pénzt. Ez azonban nem az egyéntől függ, hanem a pénztől. Haybody minden valószínűség szerint lelkiismeretlen fráter volt, de hiába lett volna lelkiismeretlen fráter, ha a pénz nem érezte volna jól magát a zsebében. A pénz oda megy, ahol jól érzi magát és így Haybody zsebébe ment. Negyvennégy évig ment a pénz szakadatlan Haybody zsebébe és így már értjük ekkora vagyonkomplexus keletkezését. Tény, hogy Haybody gyanús alakokat is ismert, ő maga azonban sohasem vált gyanús alakká. Tény, hogy sokan panaszkodtak Haybodyra, ő azonban sosem panaszkodott és az emberek sosem annak hisznek, aki panaszkodik. Ezért van a víg játékosnak sikere. Akinek pénze van, annak igaza van – akinek azonban igaza van, annak rendszerint nincs pénze. Ez szomorú igazság, az biztos, de igaz.”