Besúgó az, aki elárulja cinkosait és nem vitás, hogy a besúgások hosszú ideig nagyban támogatták a rendőrséget sok gonosztevő letartóztatásában, beleértve a meggyilkolt Larry Graemet is. A besúgásokkal egy orgazdát gyanúsítanak, aki nagy arányokban dolgozik és akinek kezén át kerül ki az országból a fontosabb rablások zsákmánya. A rendőrségnek ugyan még nincs nyomra vezető adata a besúgó kilétéről, de bizonyos, hogy olyan emberről van szó, aki már börtönt ült az országban is, Dél-Afrikában is. A Scotland Yard megkérte a johannesburgi rendőrséget, hogy juttassa el hozzá egy férfinak a fényképeit és ujjlenyomatait, aki több álnéven már a bigámiáknak egész sorozatát követte el és egyik házasságszédelgésért két évi börtönt is ült Pretóriában. Mihelyt az azonossági bizonyítékok megérkeznek, nemcsak ez a fő-fő gonosztevő kerül kézre, hanem Larry Graeme gyilkosa is.
Részlet a könyvből:
„Larry Graeme a maga kezére dolgozó tolvaj volt, de nem maradt barátok nélkül. Dartmoorból egy hideg februári reggelen azzal a vigasztaló tudattal érkezett Londonba, hogy még mindig megvan az a kis lakás, melyet egyik southwarki bérházban szerzett, nem egészen negyedmérföldnyire a Dover Streettől, ahol sok tisztes, sőt pénzes ember is lakik. Még a nagy Barrabal sem tudott erről a „pied-à-terre”-ről, másképp gyanította volna, hogy az ágya alatt, zárt ládában, tekintélyes összeg pénze van még…
Neki ugyan most nem annyira az ágy alatt levő pénze volt a fontos, hanem inkább a Smith-Wesson-revolver és a szorosan csomagolt töltények, mert határozott céllal tért vissza Londonba. Bebörtönöztetése szokatlanul megviselte: kezdett megöregedni ahhoz, hogy börtönt üljön. Mérgelődött, bosszankodott egy-egy porciót a huszonnégy órának abban a tizennyolc órájában, amelyet naponta „lakat mögött” töltött. Larrynak azelőtt nem volt szokása a mérgelődés, mert afféle filozófus volt. A mosókonyhában folyó beszélgetések csak tovább forralták haragját.
Volt a fegyház mosókonyhájában egy ember, akit tíz esztendőre dugtak oda valami „besúgás” következtében. A besúgást pedig a „Nagy Cimbora” követte el. A „Nagy Cimbora” törött körméről nem tudott más, csak Larry. Ezt az értékes titkot megőrizte magának. Szerette volna, ha nem beszélt volna róla Barrabal előtt és emiatt gyakran gyötörte is magát…
Amikor Londonba ment, egyében sem járt az esze, csak azon a törött körmön, a Besúgón, meg a kis Smith-Wesson-revolveren.”