Egy fiatal örökösnő, aki egy gátlástalan doktor kezei közé kerül. Egy gyógyszerfüggő anya fia, aki méltatlanul élvezi annak a hatalmas vagyonnak a kényelmét, pompáját, ami egyébként a fiatal örököst illetné meg. És a fiatal hős, aki a lány megmentésére indul…
Részlet a könyvből:
„Amint a Baker Street feleútján volt, meglassította kocsiját és visszafordult, mert eszébe jutott a Selengers-cég. Valószínűnek látszott, hogy az ilyen éjszakai látogatás több sikerrel járna, mint első ízben a nappali. Csaknem két óra volt, mikor a Brade Streeten kiszállt a kocsijából.
Eszébe jutott, hogy a portás egy oldalajtót említett neki, amelyet csak Selengersék használnak. Kis keresés után rá is talált erre a bejáratra, mely az épület hátsó részébe vezetett. Nagy örömére nyitva is volt. Éppen ekkor rendőr ütemes lépései közeledtek. Nem szerette volna, ha ilyen szokatlan időben rajtacsípik, amint idegen ajtókat nyitogat: sietve bebújt az ajtón. Várt, míg a léptek elhangzottak, csak azután folytatta kutatását.
Elővette villamos zseblámpáját s ennek fényében a kis kövezett udvaron át eljutott az épületbe vezető kis ajtóhoz. Sajnálattal állapította meg, hogy be van zárva. Valahol még egy ajtót sejtett s mingyárt kutatni kezdte. Az udvarra egész sor ablak nézett, de tábláik oly gondosan zárva, hogy ha volt is fény odabent, egy sugár se hatolt ki.
Végre két fal összeszögelése mellett rátalált a másik bejáratra is s örömére nyitva is volt. Rövid, kövezett folyosóra jutott; a túlsó végét keresztvassal ellátott ajtó zárta el. De közvetlenül emellett jobboldalt zöld ajtó tűnt a szemébe. Lassan lenyomta a kilincset s amint az ajtó kissé megnyílt, belülről ragyogó világosság áradt. Benyomta az ajtót és a szobába lépett.
Irodahelyiségben állt, de asztalon és széken kívül más bútort nem látott. Mégsem a hely különös pusztasága keltette fel elsősorban a figyelmét.
Amint belépett, tetőtől talpig feketébe öltözött asszony ment át a szomszéd szobába. Az ajtónyitás neszére hirtelen megfordult és fátylát arcára húzta. Kissé megkésett ezzel a mozdulatával s így Jim megdöbbent csodálkozással arcába láthatott. A „gyógyíthatatlan beteg” Fanené volt!”