Harry Stone – alvilági körökben csak Harry, az Inas – körülbelül három hónapig volt detektív Rhodesiában, míg rá nem jöttek viselt dolgaira. Rászolgált, hogy lakat alá tegyék, de mégis futni hagyták, mert abban az időben a bíróság nem mosta tisztára a rendőrség szennyesét. Így hát senki se állta útját, amikor az éjjeli gyorsvonaton ellógott Fokvárosba.
Harry körülbelül háromszáz, gyanús eredetű angol fonttal indult délre, abban a reményben, hogy találkozik Lew Daneyvel. De Lew már nem volt a Fokföldön, s ebben az időben sokkal regényesebb és jobban megszervezett betöréseket hajtott végre, mint kevésbé sikerült kísérletei voltak a johannesburgi Nemzeti Bankban.
Harry tehát ismét visszafordult Rhodesia felé a Beira-útvonalon és Massi-Kassin át érkezett Salisburybe. Rossz sorsa vitte oda, mert Timothy Jordan, a rhodesiai detektívtestület főnöke, még aznap személyes látogatásával tisztelte meg a fogadóban…
Részlet a könyvből:
„- Ön Harrison névre töltötte ki bejelentőlapját, holott Stone az igazi neve, – vonta kérdőre a detektívfőnök. – Nem mondaná meg mellesleg: hogy van tisztelt barátja, Lew Daney?
– Nem ismerem ezt a gentlemant, – rázta fejét Harry, az Inas.
Tim, a Tigris, elmosolyodott.
– Legyen, ahogy mondja, – bólintott – de fogadja meg a tanácsomat. A vonat két óra mulva indul Angolába. Üljön föl rá: a portugál gyarmat klimája egészségesebb… higyjen nekem!
És Harry nem vitatkozott… „Hitt” Jordan Timothynak, akivel ugyan csak most találkozott először életében, de hírből már jól ismerte és tudta, hogy nem érdemetlenül kapta a „Tigris” melléknevet.
Legendák jártak szájról szájra Harry társadalmában erről a fiatal detektívről, aki – mivel gazdag ember volt – akart és tudott is becsületes maradni. Gondosan tanulmányozott minden útjába kerülő gyanús alakot – sőt azokat az arcképeket is, melyek a körözőlevelekhez voltak mellékelve – és, mivel csodálatos memóriája volt, már akkor ráismert Harryra, mikor leszállt a vonatról. És nyomban lecsapott rá, hogy mennél előbb megszabadítsa tőle Salisburyt.
Beirában hajóra szállt Mr. Stone és ide-oda lavirozott Afrika keleti partjain Durban és Greenock között. Három vagy négy, többé-kevésbé sikerült vállalkozás után azonban elfogta a honvágy és elindult hazafelé, az anyaországba. Akkoriban a Scotland Yard lázas buzgalommal robbantott szét és tett hűvösre néhány garázda bandát, úgyhogy Harry, az Inas, messzire elkerülte Londont s mindazokat a kikötőket, amelyekről tudta, hogy a Scotland Yard kopói szemmel tartják – sőt nyomban le is fülelik – a „nem kívánatos” visszavándorlókat.”