Emily Wilson gyógyszertárvezető felettébb kellemetlen helyzetbe kerül, amikor az általa készített migrén elleni portól meghal, az egyébként teljesen egészséges beteg. A rendőrségi nyomozást vezető, Clark hadnagy ezután azt is közli a rémült lánnyal, hogy a kerületben még négy, idős beteg halt meg az ő patikájában kiváltott gyógyszerektől. Az ártatlan Emily ekkor észreveszi, hogy a gyógyszertár morfium készletéből jócskán hiányzik. Kolléganőivel együtt „magánnyomozásba” kezd és csakhamar kideríti, hogy az idős embereket „gyógyító” pénzsóvár orvosnak, Arnoldnak egészen biztos, hogy köze van a gyilkosságokhoz…
Részlet a könyvből:
„Arnold doktor nagydarab, kövérkés férfi volt, a harmincas évei közepén járhatott. Fekete haja mint a ritkás fésűfogak terültek szét a feje tetején. A kiábrándító összképen a kecskeszakáll sem javított. Mint mindig, most is rengeteg receptet rakott szét az iroda asztalán. Már ez is idegesítette Emilyt. Az emberekre gondolt, akik az orvos iránti tökéletes bizalomtól hajtva beszedik ezt a mérhetetlen mennyiségű gyógyszert. Arnold doktor rendes szokása volt, hogy kiváltotta betegeinek a gyógyszereit, ez nagyon meghatotta őket, úgy érezték, törődik velük valaki, és ebben a világban ez többet jelentett számukra az aranynál. Emily is értékelte ezt, de véleménye szerint sok esetben nem lett volna szükség ennyi töménytelen gyógyszerre. Nem szólhatott bele. A gyógyszerismertetőket rendszeresen átküldte a rendelőbe; mindhiába, a garmadával felírt receptek száma nem csökkent. A kifizetett gyógyszereket összeszedte egy óriási dobozba, ezúttal megjegyzés nélkül útjára bocsátotta a doktort. Emily egy erős feketekávéval beült az irodába, és eltöprengett az új helyzeten. Két eset jöhetett számításba: a legkézenfekvőbb, hogy rosszul látta tegnap a mérleget, nem hiányzott a morfiumból semmi. Tegnap zaklatott volt, idegesítette Sharon is, hogy mögötte állt. Jobban szeretett volna egyedül utánanézni a morfium készletnek, talán rosszul vonta le az üres üveg súlyát. A második lehetséges eset: valaki tegnap este, amíg ő a rendőrségen járt, kipótolta a hiányzó adagot. Ez hajmeresztőnek tűnt. Lássuk csak, kik jöhetnek számításba: Berta otthon a szerelőt várta, ő nem tehette, Kim és Margot, a két gyógyszerész nyugodtan visszatehette a morfiumot a standedényébe, senki nem talált volna benne semmi kivetnivalót. Carol és Sharon, a két asszisztens már nehezebben tehették volna ugyanezt. Ők csak abban az esetben nyúlhattak a kábítószeres szekrényhez, ha valami gyári készítményt kellett gyógyszerkiadás közben kivenni. Júlia, Lizával már csak azért sem jöhet szóba, mert nem tudták, hol van a kábítószekrény kulcsa. A múlt héten egy kolléga jött kisegíteni, és úgy jött ki a lépés, hogy egyikőjük sem volt itt délidőben, amikor zárva voltak, a kollégának kellett valami a szekrényből, de sem Júlia, sem Liza nem tudta neki megmondani hol van a kulcs. Mikor fél óra múlva Emily visszaérkezett a vásárlásból, akkor mutatta meg a kulcs helyét. Egyáltalán mi van az üvegben? Elképzelhető, hogy valami más anyaggal pótolta, aki visszatette. Ha tényleg morfium, honnan szedte ilyen hirtelen? Jó lenne bevizsgálni, mielőtt bejönnek a többiek. Emily elindult a labor felé, de az ajtóban az őrmesterbe ütközött.”