Ha belépsz az ékszerész világába részese leszel a borzalomnak, amely számára csupán egy szürke hétköznap. Nem fogsz sikítani, nem fog fájni, de az ékszerész gondoskodni fog róla, hogy soha ne felejtsd el, aminek itt részese lehetsz.
Részlet a könyvből:
„Az első bemetszést mestere felügyelete alatt végezte el tizenhat évesen, amikor csodagyerekként megkezdte első tanulmányi évét az orvosi egyetemen. Közel egy emberöltőnyi évvel később is ugyanolyan izgalmat, szexuális kielégülést érzett a mellkasában és az ágyékában is, ha szikéjével hozzáláthatott egy új ékszer elkészítéséhez. A szemeket nem kedvelte. „Túl közhelyesek” – mondogatta magában munkavégzés közben. Az igazán ínyenc részeket számára a belsőszervek jelentették, amelyeket örömmel foglalt száraz jégbe, majd helyezett el különböző ásványi ékszerekbe. Az alapanyagok beszerzésénél, csupán inkognitójának megtartása volt nehezebb. Legújabb alkotása egy karkötő volt, amelyet egy atléta bokaszalagjából igyekezett elkészíteni. Rendkívüli figyelmet igényelt a művelet, ezért kizárólag a pincében kialakított, hangszigetelt műhelyében dolgozott rajta. A technikailag teljesen felszerelt szobából kameráin keresztül figyelemmel tudta kísérni ékszerüzletét. Így történt azon a napon is, amikor Edmund Volner sétált be az üzletbe.
Új kuncsaft türelmetlenül csapkodta a pultra – díszként – helyezett csengőt. A monitoron meglehetősen türelmetlennek festett. Linzbauer úr, nem méltányolta a durvaságot, és kifejezetten megkövetelte vendégeitől a tisztelettudó viselkedést. Akárkit nem szolgált ki még a hagyományos ékszerekkel sem. Alaposan megmosta mindkét kezét, lehántotta magáról a munkaruháját, amely alól egy korosodó öregúr bújt elő zakójával és helyes kis csokornyakkendőjével. Igyekezett mosolyt erőltetni holtsápadt arcára, amíg a lépcsőn felért az üzlettérbe fogadni az új vevőt.”
AZ ÉKSZERÉSZ #1 KÖNYV LETÖLTÉSE
vagy
A KÖNYV ONLINE OLVASÁSA