Ha valaki nem ismeri az 1956-os események kárpátaljai résztvevőit, ezen belül a nagyszőlősi csoport tagjait, akkor könnyen azt hihetné, hogy ezek a forrófejű fiatalok valószínűleg nem érezték át tetteik súlyát, rosszul sikerült diákcsínyüket az ungvári KGB börtönében eltöltött első éjszaka után megbánták. A feketeardói születésű Varga Jánossal készült interjú eleven cáfolata az ilyen és ehhez hasonló feltételezéseknek. A beszélgetésből már a legelején világossá válik, hogy a csoport tagjainak megvolt minden oka rá, hogy mély ellenszenvvel viseltessenek a Kárpátalján berendezkedő szovjet hatalom iránt, mely az elhíresült málenykij robot révén magyar családok ezreit fosztotta meg az édesapától, a fiútestvértől, további százakat tett üldözötté, földönfutóvá. Egy idő után pedig elviselhetetlenné vált az a hazugságáradat, amely a rendszer propagandagépezetéből éjjel-nappal folyt, s amely minduntalan beleütközött a fiatal lelkek igazságérzetébe.
Varga János az az ember, akinek az igazságba, az emberségbe, az isteni gondviselésbe vetett mély hitét sem a sorra megjárt börtönök, sem a büntetése végrehajtásául kijelölt, a politikai foglyok számára fenntartott láger, sem a hazaérkezés utáni beilleszkedés során történt megpróbáltatások nem tudták megtörni.
Részlet a könyvből:
„– Nem, á! Borpince, alatta a másik oldalon meg fás pince. Na, hát egy nagy ház volt és a másik oldalon meg volt ott feljebb egy másik ház, és lejjebb volt a régi vályogház. És nem messze tőlünk állt egy másik családnak a szép nagy háza. Hogy is alakult ’44 őszén ennek a két családnak a sorsa? A Varga családnak és a Halmágyi családnak. Halmágyi pedig, ennek a két itt lakó hölgynek volt az édesapja, Ugocsában volt tanfelügyelő. Mint említettem, az orosz katonák minket négyszer kiraboltak. És 1944-ben történt mindez. Az orosz katonák a hömlőci oldalról jöttek be, mert a románok átengedték őket a Tatár-szoroson. Mondom, itt, a szomszédban lakott Benkőné, és ide mentek be legelőször. És akkor azt mondta Matyuka néni: „Miszlo szlovászki, ott a szomszéd, Varga magyar”, hogy őket ne bántsák, mert ők szlovákok pedig nem mondott igazat. Na és az oroszok otthagyták őket és átjöttek hozzánk: tehát utoljára 1945 húsvét nagyszombatjára raboltak ki minket teljesen. – De ez a kirablás azt jelenti, hogy bejöttek a katonák és összeszedtek mindent. Élelmiszert, vagy…? – Igen, élelmiszert, ruhát, sonkát, mindent-mindent elvittek. – Jó, de a főzőedényt nem vitték el, csak élelmiszert főleg. – Nem, nem, a főzőedényt azt nem. Inkább az élelmiszert meg ruhá- zatot. Anyunak is volt egy szekrény ruhája, meg apunak is. És arra Gyula irányába mentek el. És bent a házban a katonák vállukon, nyakukban a golyószóróval így köröztek, így adták ki az utasításaikat szüleinknek. „
AZ IGAZSÁG MINDENEK FELETT KÖNYV LETÖLTÉSE