„Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei ezek a mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok” – írta kilencven évvel ezelőtt Benedek Elek.
A szerző meséit ma is szeretik felnőttek és gyerekek, falun és városban, élnek a könyvekben, és még ma is terjednek élőszó útján.
A kötetben 147 mese és monda található, többek között:
A tűzmadár
Ambrus királyfi
A fiú sziklája
Mátyás király és az öreg szántóvető
A szamár meg az oroszlán
Részlet a könyvből:
„A SZAMÁR MEG AZ OROSZLÁN
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Megnézi az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fülű állatot nem látott világon való életében, s kérdi tőle:
– Hát te ki vagy s mi vagy, te füles?
Azt mondja a szamár:
– Iá! Iá! Én a bárányok királya vagyok.
– No bizony, ha bárányok királya vagy, hadd lássuk, melyik erősebb? Itt van egy fa, ni! Húzd le annak a tetejét a földre.
– Húzd le elébb te – mondotta a szamár -, aztán én is lehúzom.
Az oroszlán egyet nagyot ugrott, derékon fogta a fát, s lehajlította a földre.
– Hisz én ennél többet tudok – mondta a szamár, s mikor éppen az oroszlán el akarta ereszteni a fa tetejét, megfogta, belekapaszkodott, de abban a pillanatban fel is lódította a fa, s úgy eldobta a szamarat, hogy a fától egy puskalövésnyire esett le. Éppen egy bokor tövébe esett a szamár, ott guggolt egy nyulacska, azt estében agyonütötte. Felkapta a nyulat a szamár, vitte az oroszlánhoz, s mutatta nagy diadallal.”
A MAGYAR MESE- ÉS MONDAVILÁG 3. – A TŰZMADÁR KÖNYV LETÖLTÉSE