A kötet öt fejezete a magyar történelem hősi korszakából meríti témáját.
A Rege a csodaszarvasról eredetmondákat, Hunor és Magyar, Attila és Csaba királyfi, továbbá a honfoglalás történetét dolgozza fel.
A második fejezet címadó meséje, a Hunyadi kardja a Mátyás királyról szóló történetek bevezetője. A továbbiak az országot járó álruhás király és a nép találkozásáról szólnak, hirdetve, hogy az igazság végül is győzedelmeskedik.
A Recsep basa borbélyai című mesecsokor már a török világot, Dobzse László, a mindenre igent mondó király alakját kelti életre, felelevenítve a török megszállók ellen védekező furfangos népi hősök kis és nagy huncutkodásainak megmosolyogtató, elgondolkodtató eseteit.
A negyedik fejezetben, mely A kis kuruc címet viseli hét mese található: Thököly Imre, Rákóczi, Bercsényi alakját kelti életre, a hazáért harcoló kuruc katonáknak állít emléket.
A kötet címadó meséje, a Titulász bankója köré gyűjtött történetek az 1948-49-es szabadságharc idejéből valók, a forradalom eseményeit idézik fel.
Részlet a könyvből:
” AZ ARANYALMA
Mátyás király egyszer éppen haditanácsot tartott vezéreivel, mikor ajtónállója jelentette, hogy hírnök jött a lengyel határról.
– Várjon egy kicsit – rendelkezett Mátyás.
– Lóhalálában jött, olyan fáradt, alig tántorog.
– Pihenje ki magát.
– Háborús hírt hozott.
– No, azzal meg különösen ráér. Abból már van három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének.
Háromfelől is fenyegette ellenség az országot, éppen azokon osztozott Mátyás a vezéreivel.
– A török császárt megtartom magamnak – mosolygott jókedvűen. – Az ellenségnek csak a nagyját szeretem. Hát a német szomszédot ki vállalja?
Tízen is csörgették kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.
– Kelmedet már megszokta a német. Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek ki mond fogadjistent?
Erre meg az erdélyi vajda ugrott fel a székről. Nagy harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris csehet enne.
– De már azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.
– Derék lesz – hagyta helyben Mátyás. – Hát most nézzük a csemegét.
Bebocsátották a pihegő hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király is táborba szólította hadinépét. Étvágyat kapott a többitől, ő is akar harapni egy darabot Magyarországból.
Nagy csattanás hallatszott erre, pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A király legkedvesebb emberének ez is szabad volt.
– Kitöröm a fogát! – dörögte szikrázó szemmel.
– Pál, Pál, minek ez a nagy dér-dúr? – feddette mosolyogva a király. – Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég lesz a lengyel határra.”
A TITULÁSZ BANKÓJA KÖNYV LETÖLTÉSE