TARTALOM:
A MACSKA, AKI EGYEDÜL JÁRT SÉTÁLNI
A RÁK, AKI A TENGERREL JÁTSZOTT
A VÉN KÉNGURU EMBER
A FIA-ELEFÁNT
HOGY LETT PÚPOS A TEVE?
A RINOCÉRUSZ
AZ ARMADILL
HOGY LETT FOLTOS A LEOPÁRD?
A PILLANGÓ, AKI TOPPANTOTT
Részlet a könyvből:
„Valamikor réges-régen élt egy lakatlan szigeten a Vörös-tenger partján egy perzsa ember, akinek kalapjáról a napsugarak a keleti pompánál is pompásabban verődtek vissza. És ennek a perzsa embernek ott a Vörös-tenger partján nem volt egyebe, csak a kalapja és a kése és egy sütő-kályhája, olyan fajtájú, amihez soha, de soha nem szabad hozzá nyúlnod.
És egy szép napon kapta magát, összeszedett lisztet, vizet, mazsolaszőlőt, szilvát, cukrot és sok más egyebet és kalácsot gyúrt magának, két láb hosszút, három láb széleset.
Bizony mondom, felséges kalács volt ám ez (bűvös kalács) és a perzsa ember felrakta a kályhára, mert ő neki szabad volt sütni-főzni ezen a kályhán és sütötte, sütötte, amíg egészen meg nem barnult és gyönyörűséges jó szaga nem lett.
De amikor már éppen meg akarta enni, leballagott a partra a sziget teljességgel lakatlan belsejéből egy rinocérusz, akinek szarva nőtt az orrán, két kis disznószeme van és aki meglehetősen neveletlen.
És akkoriban éppen ráillett még a bőre a rinocéruszra, úgyhogy nem volt rajta sehol egyetlen egy kis ráncocska sem. Szakasztott olyan volt ez a rinocérusz, mintha most került volna ki Noé bárkájából; csakhogy persze sokkal nagyobb volt. Akkoriban nagyon neveletlen volt ám a rinocérusz, és neveletlen most is, és neveletlen marad örökkön-örökkétig.
Így szólt: – Hau! – és a szegény perzsa otthagyta a kalácsát és felmászott egy pálmafa tetejére és nem vitte magával semmi egyebét, csak a kalapját, amelyről a napsugarak a keleti pompánál is pompásabban verődtek vissza.
És a rinocérusz fellökte a kályhát az orrával, és a kalács kigurúlt a homokra és a rinocérusz felszúrta az orrán lévő szarvára és befalta, és aztán távozott, a farkát csóválva, és visszatért a sziget puszta, teljességgel lakatlan belsejébe, amely határos a Mazandora és Socotra szigetekkel és az egyenlítő hegyfokaival.
A perzsa ember pedig lemászott a pálmafáról, lábra állította a kályhát és elénekelte a következő kis verset, amelyet – mivel te még úgy sem hallottad soha, – elmondok én is:
A kalácsom tolvaja
Vakaródzék, ihaja!
És ez a kis vers sokkal többet mondott ám, mint sem gondolhatnád.”
A GYERMEKMESÉK KÖNYV LETÖLTÉSE