Eljött a tanulás ideje. Mert tudjátok, kedves gyerekek, hogy a nyulak is tanulnak, de nem az iskolában, hanem a szüleiktől. A nyúlmama kivezette kicsinyeit egy tisztásra, és megmutatta nekik, melyik füvet ehetik, melyiket nem. Egyszer csak hozzájuk repült egy lepke. A különös nyúlfiúcska, a Hosszúfülű, nyomban az anyjánál termett. Megkérdezte, hogy mi az a röpködő micsoda, és ehető-e. Az anyjuk megmagyarázta, hogy a nyulak nem esznek sem lepkét, sem gyíkot, sem gilisztát, sem pondrót. Persze, ezeket meg is mutatta a kicsinyeinek. Ez volt az első nyúl-lecke.
A kisnyuszik már elég önállóak voltak, elbarangoltak az odútól és az anyjuktól. Egyszer Hosszúfülű lélekszakadva futott az anyjához, és vonszolta maga után, hogy mutasson neki valami csodálatosat. De a csodálatos meglepetés már nem volt ott. Másnap az eset újra megismétlődött, de most már a mama észrevette, mi ejtette a fi át ámulatba. Egy róka volt. Nyúlmama maga köré gyűjtötte kicsinyeit, és megmutatta nekik a nyulak legnagyobb ellenségét – a rókát. Azután megmutatta a farkast, a vadmacskát és a sast. Ez volt a második lecke. Úgy történt egyszer, hogy a kisnyulak és a mamájuk a tisztáson legelésztek, amikor meglátta őket egy farkas, és utánuk settenkedett. Először futva menekültek előle, de amikor a mama észrevette, hogy nem sikerül elfutniuk, elrejtette kicsinyeit egy bokorban, és csendet parancsolt. A farkas nyomukat vesztette, nem találta meg a nyulakat. Ez volt a következő lecke: a nyúl ne csak meneküljön az ellenség elől, de álcázza is magát, bújjon el.
A nyúlanyó mindennap tanítgatta kicsinyeit, leckét lecke után kaptak, hogy meg tudják védeni életüket.
A MESEKÖNYV LETÖLTÉSE VAGY ONLINE OLVASÁSA