A napló egyszerre regényes memoár és tényekre visszavezethető emlékirat. Főszereplője, az irodalom és a nyelv, a szerelem, valamint az igazság háromszögében helyét kereső gimnazista lány diákélete minden jelentősnek vélt mozzanatához ragaszkodik, s egy kompakt közösség mindennapjainak megragadásával – mintha csak mellékesen – korának hiteles tudósítója lesz.
Részlet a könyvből:
„„Vettem ezt a jó formájú kis füzetet. Először arra gondoltam, hogy mottókat írok majd bele, de aztán elvetettem az ötletet, hiszen annyi mottós könyvem van már… A testvérem meg amúgy is régóta noszogat, hogy írjak már naplót, mert az milyen hasznos, úgyhogy éppen itt az ideje. Mert gimnazista lettem. Vége a nyugodt kis kényelmes életnek. Naponta hajnali ötkor kelhetek, öt ötvenkor ugyanis már indul a vonat a városba. Még szerencse, hogy a szomszéd faluban fölszáll rá Dobosi Tünde is, akivel együtt jártam alapiskolába. Így talán könnyebben megszokom. Különben izgalmasnak mutatkozik a dolog. Osztályfőnökünk Kellér László lett, magyar–töri szakos. Nem sok jót mondanak róla, ennek ellenére most még nagyon kedves. Különösen velem. Azt mondja, nagyon okos volt a bátyám, az iskola egyik büszkesége. Úristen, ez azt hiszi, majd én is az leszek! Hát, majd rájön!”