A mű ismertségének legfőbb oka a novellagyűjtemény számos darabjának borsossága, pikantériája. A száz elbeszélés legnevezetesebb történetei jól végzett, legtöbbször törvénytelen szerelmeskedésekről, felszarvazott férjek megcsúfolásáról, szerzetesek és apácák vidám bujálkodásairól s egyebekről szólnak. Az erotikus világirodalom egyik fő műve Bocaccio novellagyűjteménye, mely az életörömtől duzzadó alkotásokat átjárja a testi szerelem kölcsönös örömszerző funkciója. De persze nemcsak ilyen a Dekameron, bár ez a leghíresebb oldala.
Részlet a könyvből:
„ELSŐ NOVELLA
Tancredi, Salerno fejedelme, megöli leányának szerelmesét,
s annak szívét aranyserlegben elküldi leányának,
ki is méregitalt önt arra, az italt megissza, s ekképpen meghal
Komor tárgyat szabott mai elbeszéléseinknek Királyunk, ha meggondoljuk, hogy vidám szórakozás kedvéért jöttünk ide, s most másoknak könnyeiről kell beszélnünk, melyekről nem lehet szólanunk anélkül, hogy mind az elbeszélőnek, mind a hallgatónak meg ne induljon szíve. Talán azért szabta ezt, hogy némiképpen mérsékelje a múlt napok vigasságát; de akármi is indította erre, nekem nincs benne módom megváltoztatnom elhatározását, miért is elmesélek nektek egy gyászos, sőt végzetes történetet, melyet méltó megkönnyeznetek.
Tancredi, Salerno fejedelme, emberséges és kegyes indulatú férfiú volt (ha öreg napjaira nem szennyezte volna kezeit szerelmesek vérével), kinek mind egész élete folyamán csupán egyetlen leánygyermeke volt, s talán boldogabb lett volna, ha ez az egy sincs. E leányt oly gyengéden szerette, mint apa a leányát még soha, és eme gyöngéd szeretete miatt nem adta férjhez, mivel nem tudta rászánni magát, hogy maga mellől elbocsássa, holott a leány már jó néhány esztendeje eladó sorban volt. Végül nagy sokára feleségül adta Capua hercegének fiához, de az asszony rövid házasélet után özvegyen maradt, és visszatért atyjához. Még nem született asszony a világra, kinek hozzá fogható remek szép arca és teste lett volna; és fiatal volt és jókedvű, okossága pedig akkora, hogy szinte sok is volt asszonyban. És miközben gyengéd apja mellett éldegélt, előkelő hölgy lévén, különb-különbféle gyönyörűségekben, és látta, hogy atyjának iránta való szeretetében kisebb gondja is nagyobb annál, hogy újból férjhez adja, maga pedig nem tartotta illendőnek ilyesmit kérni tőle, föltette magában, hogy ha csak lehet, nagy titokban derék szerelmest szerez magának. És látván atyjának udvarában számos nemes urat s egyéb férfiakat forgolódni, miként ma is látjuk fejedelmi udvarokban, és mérlegre vetvén sokaknak viselkedését és erkölcseit, leginkább megtetszett neki atyjának egyik ifjú fegyverhordozója, bizonyos Guiscardo nevezetű, meglehetősen alacsony származású ember, de jelességben és erkölcsökben bárki másnál nemesebb; és gyakorta látván őt, titokban forró szerelemre gyulladt iránta, s napról napra nagyobb örömét lelte annak tökéletességében. Az ifjú pedig, kinek ugyancsak helyén volt esze, figyelmes lett az asszonyra, s olyannyira szívébe fogadta őt, hogy iránta való szerelmében kívüle szinte minden egyebet kivetett elméjéből. Tehát ekképpen szerették egymást nagy titokban, s a fiatalasszony semmit oly igen nem kívánt, mint együtt lenni szerelmesével; de mivel senkit sem akart beavatni szerelmébe, ravasz cselfogást eszelt ki, hogy értésére adja annak, miképpen találkozhatnak. „