Ez a könyv a kapcsolatokról szól. Nem egy bizonyos fajta kapcsolatról, mint például a házasság, a munkaviszony, vagy a gyülekezeti élet, hanem általában a kapcsolatokról. Mit jelent az, hogy kapcsolat, hogyan működik, hogyan romolhat el, és ami még ennél is fontosabb: hogyan lehet újból összerakni.
Több okból is szükségünk van egy ilyen könyvre. Az egyik ok az, hogy ha nem értjük meg, hogyan működtek volna eredetileg Isten terve szerint a kapcsolatok, akkor arra vagyunk utalva, hogy a saját bőrünkön kísérletezve, vagy másokat utánozva jöjjünk rá a dolgok nyitjára. Legtöbben így tettünk szert arra a jártasságra, amivel a kapcsolatok kérdésében rendelkezünk, de még ha meglehetősen jól boldogulunk is ezen a területen, akkor is annyi tanulnivalónk maradt még erről a témáról, hogy érdemes rászánni egy kis időt. Valószínű, hogy soha nem leszünk tökéletesek.
A másik ok még ennél is fontosabb. Ha nem tudjuk, hogyan kell funkcionálnia egy kapcsolatnak, és mire van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön, akkor megtörténhet, hogy szétesik, és még csak nem is fogjuk érteni, hogyan jött létre az a válsághelyzet. Meglehetősen általános dolog, hogy amikor valakinek tönkremegy egy kapcsolata, teljesen tanácstalanul ezt kérdezi: „Vajon hogy jutottunk ebbe a zűrzavarba?” „Kezdetben annyira szerettük egymást, most meg minden így elromlott? Hogy lehet ez?” Ilyen bizonytalanságban és zűrzavarban pedig aligha fogjuk tudni, mit kell tennünk ahhoz, hogy újra a megfelelő vágányra állítsuk azt a kapcsolatot.
Részlet a könyvből:
„Két súlyos hibát szoktunk elkövetni annak megítélésében, hol van a szeretet helye a személyes kapcsolatokban. Az egyik az, hogy bizonyos kapcsolatokból, mint például az üzleti élet és a kereskedelem, teljesen kizárjuk, a másik viszont az, hogy más kapcsolatokban, mint a házasság vagy a gyermeknevelés, minden terhet rá akarunk vetni. „Ha eléggé szeretjük egymást, akkor minden rendben lesz.” Amint látni fogjuk, mindkét elképzelés téves.
A probléma részben talán abból adódik, hogy a „szeretet” annyira elcsépelt kifejezéssé vált, hogy gyakorlatilag már semmit sem jelent. Mondhatom azt, hogy „szeretem” a feleségemet, szeretem a sziámi macskákat, szeretek horgászni, szeretem Istent, a rézfúvószenét, az olasz konyhát és a keresztrejtvényfejtést. De akkor felmerül a kérdés, hogy valójában hogyan szeretem a feleségemet? Ugyanúgy, mint a pizzát vagy a keresztrejtvényt? A „szeretet” szó tartalmának árfolyama nagyon mélyre zuhant.
Abból a sok mindenből, amit a szeretetről olvastunk vagy hallottunk, szűrjünk le néhány alapelvet, amelyek segíthetnek nekünk abban, hogy találjunk néhány fogódzót a témában. Az igazság az, hogy amíg azt gyakran elmondják nekünk a prédikátorok, hogy szeretnünk kell, arra csak ritkán térnek ki, hogyan kell ezt tennünk.
Először is: szét kell választanunk egymástól az érzelmi és a döntésre épülő szeretetet. Az érzelmi szeretet pusztán érzés és gyengédség dolga. Gyengédséget válthat ki belőlem egy kisgyermek látványa; romantikus érzelmeim támadhatnak egy gyönyörű nő jelenlétében; együttérzést, vagyis szeretetet és szomorúságot érezhetek egy szükségben lévő ember láttán, stb. Az ilyen érzelmi állapotok mindig valaminek a melléktermékei, vagyis pszichés reagálások olyan eseményekre, amelyek a környezetünkben történnek és hatást gyakorolnak ránk. Ezek az érzelmek nagyon fontosak, Istentől kapott személyiségünk részei. Pszichikai motorként motiválnak, vagyis mozgatnak minket. Az „emóció” kifejezés a latin movere szóból származik, ami azt jelenti, hogy „mozgatni”. De mivel az érzelmek csak reakciók, ezért önmagukban nincs erkölcsi értékük. A „szeretet” érzése például ugyanolyan könnyen vezethet minket kéjvágyba, mint házastársi elkötelezettségbe.”
A HELYES KAPCSOLATOK KÖNYV LETÖLTÉSE