A jámbor Kipps – a nagyvilágban elveszetten csetlő-botló, szánalmas, de igen-igen emberi kis figura.
Küzdelmes ifjúkorában, családi hátteréhez a maga küszködő családjában talált modellt, és nagy-nagy megértéssel, aranyos humorral segíti át szívéhez oly közel álló hősét az ínség és a bőség hányattatásain. Az 1905-ben megjelent Kipps is pompásan idézi fel a századforduló Angliájának légkörét, a jobb körök léhaságát, a mindennapok hőseinek életerejét.
„Valamennyi korábbi érzelmi kapcsolatát mindenestül elsöpörte ez a nagy szenvedély. A lány járt az eszében szövethajtogatás közben, az ő képmása lebegett a szeme előtt teaidőben, nem is látta maga körül az arcokat, szórakozott és hallgatag volt, s úgy belefeledkezett gondolataiba, hogy észre sem vette a mellette ülő fiatalabb inas csúfolódását, amikor az óriásit harapva a vajaskenyérből, utánozta őt. Népszerűsége feltűnően csökkent a fehérneműosztályon, a konfekcióban hűvösen bántak vele, a kalaposlányok pedig egyenesen fagyosak voltak. Bánta is Kipps! Eddig időnként levelet váltott Flo Batesszel, amióta a lány felcserélte az áruház pénztárát egy tunbridge-i állással, hogy közelebb legyen otthonához. Ez a levelezés kezdetben páratlan stílusszépségekre ihlette Kippset, most azonban, az ő hibájából, végleg abbamaradt. A szeme sem rebbent, amikor meghallotta, hogy Flo – talán bosszúból – most egy falusi legénnyel jár.
Csütörtök délutánonként Kipps a fadarabját véste és faragta. Egymásba kapaszkodó köröket vésett, és rombuszokat karcolt bele, meg azt a sok mesterkélt zagyvaságot, amit őrült korunk díszítésnek nevez, és titkon Miss Walshinghamet leste, mikor az nem nézett oda. Emiatt a körök szabálytalanok lettek, és mintái, minthogy elveszítették kínos szimmetriájukat, aránylag kellemes látványt nyújtottak az avatatlan szemnek. Egyszer pedig jól megszúrta az ujját. Szívesen összeszurkálta volna akár a tíz ujját is, ha ezzel valahogy kifejezheti a lelkében kavargó érzéseket. Beszélni azonban éppoly kevéssé mert, mint amennyire vágyott, mert rettegett, hogy alapos és széles körű tudatlansága kiderül.”