Fukuszuke, a szerencse fia, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs” lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának.
Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit.
Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni”, de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad.
A jó kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkivetettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa.
De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…