A történet Néro idejében játszódik, bemutatja a császár rövid, de véres hatalmának utolsó éveit. Cselekménye több szálon fut. A romantikus szerelmi ág: Vinicius katona beleszeret a gyönyörű Lygiába, a Rómában túszként élő királylányba. Poppea, Néro felesége féltékeny a királylányra, s bosszút forral a fiatal pár ellen.
Megelevenednek a vad tivornyák és a népszerűséget hajhászó, művészkedő Néro pojácaságai. A mágikus császár felgyújtja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára az új vallás követőit teszi felelőssé. Hatalmának végét érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia börtönbe kerül. Az áldozatokat vadállatokkal tépetik szét, nyilvánosan keresztre feszítik őket. A vérengzést végül a nép és a szenátus is megsokallja, s Néro – érezvén elkerülhetetlen bukását – önkezével vet véget életének.
Egyszerre megtudta, hogy jöhet egy pillanat, melyben e férfi szerelme behálózza és forgószél gyanánt magával ragadja őt, és ennél az érzésnél ismét úgy tetszett neki, mintha feneketlen mélység nyílnék meg előtte. Akkor miért maradt távol Aulus házától? Miért szökött meg, miért rejtőzött el az egész időre ebben a nyomorúságos városrészben? Hát ki volt ez a Vinicius? Egy augustiánus, egy katona, Nero udvari embere! Talán nem vett-e ő is részt az udvar féktelenségeiben, a császár őrületes kicsapongásaiban? Ugyan változás látszott rajta végbe menni, de nem mondta-e neki, hogy gyűlölni fogja Krisztust, ha többet gondol Krisztusra, mint reá: szabad-e hát a fiatal rómait szeretnie? – kérdé Ligia magában. Nem követett-e el bűnt az Üdvözítő ellen, az ő szent tanítása ellen, ha Viniciusnak ajándékozza szívét?”