A PIMPERNEL ERDÉLYBEN REGÉNY LETÖLTÉSE
Az olvasó egy romantikus, tévedésekkel tűzdelt szerelmi történetben a krimi izgalmával szerez tudomást a Trianon utáni Erdély tragikus helyzetéről, ahol senki sem tudhatja, ki árulja be a hataloméhes Niescu tábornoknak.
A karakán írásairól ismert, jó tollú angol újságírónő, Rosemary magánéleti csalódásai közben ismeri fel a hazug román diplomácia cselfogásait, s ő maga is magyar barátaival együtt a vesztébe rohanna, ha a háttérben nem egykori szerelmének keze mozgatná az események szálait.
Részlet a könyvből:
„Lucien mosolygott s egy pillanatra maga elé meredt. Emlékezetében teljes élénkséggel felújult a roskadozó guillaumeti ház és Gerbier Alice, amint ül a kis szobában, előtte köpenyek tornyosulnak s csak varr, varr egyre. Ő maga csavargónak öltözve, amerikai Lucien néven – bár soha amerikai nem volt – heteken át forgolódik a leány körül. Eleinte csak határozatlan gyanút táplál, aztán bizonyosra veszi a dolgot, majd azon töri a fejét, vajon Alice miképp hajtja végre cselét, hogyan követi el az árulást, amellyel oly értékes útbaigazítással látja el a németeket. Ezeket az útbaigazításokat csak angol aerodrom közelében lehetett beszerezni. Aztán látta önmagát, a nyomozót, a titkos ügynököt, amint gondosan kiveti hálóját, amelybe a világ kezdete óta annyi nő beleesett s amelyben elhelyezi a csalétket, hogy felébressze a női hiúságot és az öreg leánynak szerelemre való szenvedélyes vágyakozását. Az emlékezés e képeihez most egy másik kép sorakozott: Gerbier Alice, amint kora hajnalban ott áll a lillei börtön udvarán, háttal a falnak, bekötött szemmel s egy szakasz katona célbavett puskával áll előtte. Miközben ezek a képek elvonulnak lelki szemei előtt s fölélénkültek, majd ismét eltűntek, Lucien kifejező arca a könyörtelen kegyetlenség förtelmébe ment át. Szeme úgy összeszűkült, hogy csak keskeny résznek látszott, ajkai felgörbültek a foghúsára s kivillantak fogai, amelyek élesek és hegyesek voltak, akár a farkasé.”