Tartalom
A halál angyala
Kegyetlen búcsú
Gólyák
Cápaváros
A halál csatornája
A halál útja
Hétfői történet
Invaders
A lazacidény
A Lir-kristályok
Gyilkosság a mágnesvasúton
A Mars-arc
A halottasház őre
Naplopók
Otthon, papucsban
Részlet a könyvből:
„A halál angyala
Timesohn utálta ilyenkor a munkáját. Különben nem szokta bánni, hogy rendőrnek ment, még kevésbé, hogy a gyilkossági csoporthoz került, de voltak olyan helyszínek, amik még az ő edzett gyomrát is megfeküdték.
A bűncselekményt este tizenegy és éjjel egy között követhették el, az orvos szerint.
– Pontosabbat majd a boncolás után – mondta, de Timesohn tudta, hogy pontosabb információra úgysem számíthatnak. A doki mindig optimista volt és mindig reménykedett, hogy olyan információhoz jut, amivel az átlagosnál jobb közelítéssel határozhatja meg a gyilkosság, gyilkosságok időpontját, de sosem jött be neki. Valószínűleg sohasem fogja megírni azt a cikket valamelyik orvosi szaklapba, amelyik híressé teszi, nem csak a rendőrségi berkeken belül, hanem a tudományban is. Hiába kísérletezett mind újabb s újabb módszerekkel, mégsem jutott közelebb céljához, a halál beálltának percre pontos meghatározásához.
– Oké – intett Timesohn a távozó doki után, aztán a helyszínelők vezetőjéhez fordult.
Az őrmester meglehetősen zöld képpel támasztotta a falat.
– Találtatok valamit? – kérdezte tőle.
– Hat halottat – vonta meg a vállát az őrmester miközben nagyon igyekezett, hogy kemény fickónak látszódjon. Mint ahogy minden új ember ebben a szakmában, még ő sem tudta, vagy csak nem hitte el, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni.
– Hat halottat – mondta még egyszer. – Négy gyerek és a két szülő. A legkisebb gyerek hét éves, a legidősebb tizenöt… Csak legyek ott, amikor elkapjuk ezt az állatot – tört ki belőle a düh. – Szétrúgom a fejét!
– Nem – rázta a fejét Timesohn. – Megérdemelné, de nem.
– Láttad őket, nem? Mindegyik valósággal szétszabdalta. Mint egy mocskos mészáros… Csak tudnám a kicsi, hogy úszta meg – intett fejével a tornác felé, ahol egy rendőrnő felügyelete mellett öt évesnek látszó, szőke kékszemű, angyalarcú kisfiú üldögélt csendesen. – Szegény semmit, sem ért az egészből! És addig jó neki, amíg semmit sem ért…”
AZ ACE F. REBRANT NOVELLÁI KÖNYV LETÖLTÉSE