Vajon milyen lehet az emberiség jövője? Az időjáró egy olyan világba találja magát, ahol az emberek kicsik, egészségesek, nem léteznek állatok, az épületek az enyészeté lettek.
A természet visszahódította mindazt, amit az ember elvett tőle, mégis megadott mindent, ami a létezéshez szükséges: élelmet, vizet. A időjáró felfedezi, hogy a felszínlakókon kívül él még egy faj a Földön, akik a felszín alatt laknak és az örök sötétségben élik a mindennapjaikat. Ők a morlockok.
Részlet a könyvből:
„- A fenevadak régi ösztönszerű félelme szállt belém. Ökölbe szorítottam kezemet s mereven néztem bele a ragyogó szemgolyókba. Visszafordulni féltem. Majd az a teljes biztonság jutott eszembe, amelyben, mint addig gondoltam, az emberiség él. S visszaemlékeztem arra a különös borzalomra is a sötétségtől. Legyőzve némileg félelmemet, egy lépést tettem előre s megszólaltam. Megengedem, hogy hangom akaratlanul is nyers lehetett. Kinyújtottam kezemet s valami lágy testhez értem. A szempár hirtelen oldalt fordult rólam s valami fehér rohant el mellettem. Bátorságom inamba szállt. Megfordultam s furcsa kis majomhoz hasonló alakot láttam, amely fejét sajátságos módon lefelé lógatva keresztül szaladt a hátam mögötti napsütötte térségen. Belebotlott egy gránittömbbe, félretántorodott s egy pillanat múlva eltűnt a fekete árnyékban egy másik törmelékrakás alatt.”