A spanyol és olasz banditák nemcsak népszerűek, de valósággal költői legendák hősei. És senki náluk jobban meg nem veti a közönséges gazembereket, akik pénzért rabolnak, gyilkolnak.
Legtöbbjét valami nagy emberi szenvedés űzte e maga választotta számkivetettségbe, ahol puskája csövével azt a célt szolgálja, hogy a Teremtés eltévesztett mérlegserpenyőjét az alacsony sorbeliek, a nép fiainak javára helyrebillentse.
Részlet a könyvből:
„Vannak városok, amelyek olyanok, mint az emberek. A véletlen irányítja alapításukat vagy megszületésüket, a hely kiválasztását, ahol felépítik az egyiket, a társadalmi helyzetet, amelybe a másik beleszületik. S ez a véletlen befolyásolja jóban, rosszban egész létüket. Láttam magasan fekvő gőgös városokat, amelyek az egész környéket uralni akarták, s amelyek árnyékában, még a domb alján sem mertek más, szerényebb házak meghúzódni. Ezek mindig büszkén szegények maradtak, magasra vetett homlokukat a felhőkbe verve, nyár zivatarától, tél viharától csapdosva, korbácsolva. Mint a száműzött királynők, akiket csak néhány hűséges udvaroncuk követ tragikus száműzetésükbe, s akik sokkal büszkébbek, semhogy a lenti síktól népességet, új királyságot könyörögnének. Láttam alázatos kis városokat, amelyek szerényen megbújtak egy völgy ölében, vízi malmaikat, majorjaikat, házaikat a folyó mellé építették, hegyektől védett helyzetükben nem érezték a viharok romboló hatásait, világtól elfelejtett életük a csendes boldogság medrében folyt.
Mint a tüzes szenvedélyektől, hevítő nagyravágyásoktól mentes embereké, akik kerülik a megzavaró lármát, vakító fényeket s csak az árnyékban, a csendben keresik boldogságukat…”