Menu

Alexandre Dumas: Egy orvos feljegyzései – Joseph Balsamo

egy-orvos-feljegyzeseiA helyszín az 1770-74-es évek Franciaországa, XIV. Lajos uralkodásának utolsó négy éve. A cselekmény a királyi udvarban, illetve az udvar körül játszódik. Szereplői a király, hercegek, grófok, bárók, a nép egyszerű fia. A főszereplőn, Joseph Balsamón keresztül pedig megjelenik a szabadkőműves szervezet is.

A történet szála a de Taverney bárói család karrierjének és bukásának története. A család fiát, az ifjú lovagot, Philippe de Traverney-tMária Antoinette fogadja szolgálatába, hogy Párizsban tartandó esküvőjére kísérje. Útközben rövid pihenőre megállnak a fiú családi kastélyában is. Itt ismerkedik meg az eljövendő trónörökösnő későbbi udvarhölgyével, Andrée bárónővel és Joseph Balsamóval. Balsamó a szabadkőművesek titkos társaságának küldetésével megbízott rettenthetetlen vezetője, az előző századokat átélő halhatatlan lény, más-más alakot öltő mágus, aki hatalmával az embereket segíti, de végső soron a nagy forradalmat akarja előkészíteni. Csodálatos lovak, hintók, gyönyörűséges tájak, valószínűtlen szépségű nők, gonosz intrikusok és földreszállt angyalok, jóravaló polgárok, szánandó, de zseniális tudósok a szereplői ennek a regénynek.

Részlet a könyvből:

“Noha Gilbert már kellő módon előkészítette de Taverney báró ínséges állapotára, az idegen, aki Joseph de Balsamo báró néven jelentette be magát, mégis meglepődött, amikor meglátta ezt a szegényes lakhelyet, amelyet Gilbert fellengzősen kastélynak nevezett.

A háznak mindössze egyetlen emelete volt, kétoldalt egy-egy toronyforma szögletes szárnnyal. Ez a szabálytalan együttes mindamellett nem nélkülözött bizonyos festői bájt a vihar tépte felhők között vándorló hold halvány világánál.

Hat ablak az első traktuson, kettő – azaz emeletenkint egy-egy – a tornyocskákon, egy eléggé széles lépcsőfeljáró, amelynek meglazult lépcsőfokai az illeszkedéseknél kis gödröket alkottak: ez az összkép tárult a jövevény meglepett szeme elé, mielőtt fölért volna a ház küszöbére, ahol, mint mondottuk, már várta a báró, háziruhában, kezében gyertyával.

De Taverney báró élénk tekintetű, hatvan-hatvanöt esztendős, apró termetű öregúr volt; homloka magas, de csapott, viharvert parókáját szálanként elperzselték a kandalló gyertyái, már amennyit a szekrényben bujkáló patkányok meghagytak a fürtökből. Kezében kétes fehérségű asztalkendőt tartott, annak jeléül, hogy éppen vacsorához készülődött, amikor megzavarták.

Kaján ábrázatán, amely némi hasonlóságot mutatott Voltaire arcával, e pillanatban kétféle érzés tükröződött jól láthatóan: az udvariasság úgy kívánta, hogy mosolyogjon ismeretlen látogatójára; a türelmetlenség ezt a készségét fintorrá változtatta, amely félreérthetetlenül utalt epés kedvére és mogorvaságára; úgyhogy az imbolygó gyertyafény világánál de Taverney báró fizimiskája, amelynek jellegzetes vonásait hangsúlyozta az árnyék, ijesztően csúf volt.”

AZ EGY ORVOS FELJEGYZÉSEI – JOSEPH BALSAMO KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák