AMINT AZT A SZEGÉNY RICHARD EGY PENNSYLVANIAI KALENDÁRIUMBAN VILÁGOSAN MEGMUTATJA
„Ha volna kormány, mely polgárait arra kötelezné, hogy idejüknek egy tizedrészét állandóan az ő szolgálatának szenteljék, úgy ezt a feltételt nagyon súlyosnak tartanók. Ámde a legtöbbet közülünk lustasága sokkal zsarnokibb módon adóztat meg. Mert ha számítjuk azt az időt, a melyet teljes lustaságban töltünk, a midőn semmit sem dolgozunk, vagy olyan haszontalanságokkal bíbelődünk, melyek semmire sem vezetnek, úgy azt fogjuk találni, hogy igazat mondok. A lustaság számos kényelmetlenséggel jár és megrövidíti az ember életét. A lustaság mondja a szegény Richárd olyan mint a rozsda, a mely jobban koptat, mint a munka, a mint hogy a használt kulcs mindig fényes. Ha szeretitek az életet, mondja ismét a szegény Richárd, úgy ne pazaroljátok az időt, mert ez az az anyag, a melyből az élet készül. Nem adunk-e sokkal több időt az alvásnak, mint a mennyi arra szükséges? Megfeledkezünk arról, hogy a róka a melyik alszik, nem fog tyúkot és hogy elég időnk lesz midőn a koporsóban fekszünk. Ha az idő minden javaink között a legbecsesebb, akkor az időfecsérlés, mint szegény Richárd mondja, a legnagyobb pazarlás, mert az elvesztett idő soha sem kerül meg, és a mit elég időnek nevezünk, az mindig igen rövidnek bizonyul. Dolgozzunk tehát addig a míg dolgozni tudunk. Munkássággal sokkal többet fogunk végezni kevesebb fáradsággal. A lustaság mindent megnehezít, a munka mindent megkönnyít. A ki későn kel, habár egész nap dolgozik, alig fog a munkához, máris ráesteledik. A lustaság oly lassan jár, hogy a szegénység csakhamar utoléri. Végezz minél gyorsabban a munkáddal, ne hogy utóbb az végezzen veled. A korán fekvés és korán kelés: egészség, gazdagság és bölcsesség.”