A jogász Robin Sándor, a festőnövendék Bem Gyula és a bölcsészhallgató Hirsy vitatkoznak. Ebbe a környezetbe csöppen vidékről Robin menyasszonya Piroska, anyjával és nővérével.
Az idillikus életnek Robin Sándor váratlan karrierje vet véget. Egy szerencsés kimenetelű ügy kapcsán megismerkedik Hannával, az uzsorás család lányával. Elhagyja Piroskát és feleségül veszi Hannát. A családi vagyon és összeköttetések révén politikus, sőt kormánybiztos lesz. A karrierjének hátat fordít, amikor tudomására jutnak felesége és apósa üzelmei.
Közben lezajlott Piroska és régi barátjuk, a festő Bem Gyula között egy szomorú végű szerelmi regény. Az elözvegyült Piroska és az elvált Robin Sándor között a réginél erősebb szenvedély lángol fel, s mikor kiderül, hogy gyermekük életben van, végleg összekötik sorsukat.
Részlet a könyvből:
„Rohanva jött és támolyogva ment el. A hideg kitörte tagjait, és a nagy ember alig vánszorgott előre. „Kocsiba kell ülnöm, hogy hazajussak!” – mondá hangosan, és szétnézett, megállva az utca közepén. Hamarosan jött egy, már messziről rákiáltott, hogy üres-e? Üres volt, de nem bérkocsi, hanem temetkezési intézet szerelőkocsija, egyike ama négyszögletes, csúf alkalmatosságoknak, amelyek sűrűn – és sebesen – vágtatnak Pest utcáin a sötét téli reggeleken.
Mégis szerencséje volt, talált egy magánfogatra, amely fölvette – amíg az ura alszik. Pénzt adott neki sokat, és még szépen, könyörgő hangon meg is kérte.
– Vágtasson, ahogy csak tud, orvosért megyek, nagyon beteg vagyok!
Bent ült végre a kocsi sötét belsejében, és az ott elhelyezett kis tükörben meglátta krétafehér arcát. Szeretett volna nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent, a gyávát összezúzza. Csak aztán tudta, hogy az a szörnyű nyomorult ő maga.
– Megőrült, ez a szegény fiú megőrült! – szólt azután hangosan, miután kibontakozott abból az őrületből, amely őt elfogta. De már a másik pillanatban – egész testében összeesve, szemét behunyva – látott sok mindent, amit eddig észre nem vett, vagy ha igen, nem értett meg. Látta, hogy veti magát közbe felesége, hol ezért, hol amazért, csaknem mindig egy vállalkozóért, esetleg valamely katona- vagy kereskedelmi ügyben.
Leginkább a szánalomra, szegényeire hivatkozva, arra, hogy ez vagy amaz apja az ő legkedvesebb leánypajtásának, a családhoz tartozik, az életét kell megmenteni, és abból nincs senkinek semmi kára. És látta magát, mint szaladgál minisztériumból minisztériumba, és most már érti, hogy mért szaladgáltatták. Mily furán nézett rá egy-egy tanácsos, egy-egy államtitkár, mint szólította meg egyszer egy miniszter, egyszer egy előkelő párttag – az erdőszállító:
– Vigyázni, ügyelni!
Eszébe se jutott, hogy megkérdezze: mire ügyeljen? Oly ostoba volt, hogy egy pillanatra sem gyanakodott, bár nemegyszer feltűnt a Hanna új ékszere, és sokszor csudálkozott azon is, hogy az ő apjával suttogva beszélgetett, és elhallgattak, ha közeledett hozzájuk.”
AZ EZÜST KECSKE KÖNYV LETÖLTÉSE