Tartalom
Az asszony, aki szeretni akart
A védőbeszéd
A táncosnő
A szerző három írását tartalmazza a kötet. Ezek közül a címadó kisregényt két novella követi. Mindhárom írás Európában játszódik: az első Franciaországban, a második az ókori Hellászban, Athénban, míg az utolsó Münchenben, a hírhedt kurtizán Lola Montez idejében és szereplésével.
A címadó kisregény asszonya a szerelmet keresi, s amikor megtalálni véli, döbben rá, hogy mégsem azt akarta. Menekül, nem is egyszer, többször is, mígnem a szerencsétlen véletlen folytán és akaratán kívül visszatér oda, ahonnan elindult…
Részlet a könyvből:
És Pierre rohan végig a szigeten, beles minden bokor alá, hangosan kiáltja a nevét: Yvette! Yvette!
Itt kell lennie, hová is menekülhetett volna, csak itt rejtődzhetik. És elsirja magát nagy, kétségbeesett férfisirással: Irgalmazz! Jőjj vissza! Várlak, szeretlek, bocsáss meg Yvette!
A sziget megtelik jajszóval és sirással, felrebbennek a madarak, a szikla jajongva veri vissza a fájdalmas kiáltást: Yvette! Yvette!
Alkonyodik. Nagy árnyak bujnak elő mindenfelől, titkokkal népesedik a sziget. Nem a rendes, barátságos árnyak ezek, amelyek édes bágyadtságot lopnak a munkában elfáradt testre, hanem idegen, ijesztő, félelmetes árnyak, szörnyü grómjai, csufondáros kengyelfutói eljövendő szerencsétlenségeknek. Mindjárt egészen sötét lesz és Yvette még mindig nem került elő. Pierre szivét kimondhatatlan félelem szoritja össze. Elment… vagy a tengerbe vetette magát! Kinzottan, örjöngve ugrik fel. Egy nagy, égő faágat tart a kezében, azzal rohan vissza a tengerpartra és fürkészi végig a nyomokat. Sehol semmi nyom, a legkisebb jel. Nem, mégis otthon lesz, elbujt és most kacagva fogja várni. Csak megbüntette, amiért megütötte. Sohasem fogja bántani többé, soha! És rohan a lakásukba vissza, olyan heves akarással, hogy akaratát már egészen összetéveszti a valósággal és nem érti, hogy miért nem világosak az ablakok és miért nem siet eléje Yvette? Valósággal betör az ajtón, de csalódottan tántorodik vissza. A szoba üres, sötét, élettelen. Pierre még mindig nem adja fel a harcot. Akkor hát mégis ott kell lennie Charles apónál, az tartja elrejtve. És fájdalmában összetörve tántorog át Charles apó udvarába. Leborul az öreg ember előtt, összekulcsolt kézzel könyörög: Mondja meg, hol van? Adja vissza!
Az arca eltorzul a fájdalomtól, szeméből patakzik a könny. Az öreg megszánja, meg akarja menteni a kinzó kétségektől.
– Nyugodj meg, Yvette elment, nincs már a szigeten!
És elmondja neki az egész történetet. Pierre csak hallgatja, nem érti a szavakat, csak ugy homályosan fogja fel, hogy minden hiába, semmi hatalom, bünbánat, könyörgés nem hozhatja vissza. Maga elé mered, egészen lélektelenül, bambán, nem hallja, hogy Charles apó vigasztalja, beszél hozzá.
– Hé, térj már magadhoz! – kiált rá hevesen az öreg és megrázza vállánál.
Pierre felrezzen, értelmetlenül bámul, a szemében őrület tükröződik. Charles apót komoly rémület fogja el.”
AZ ASSZONY, AKI SZERETNI AKART KÖNYV LETÖLTÉSE