Ferdinand őrnagy és Lujza, a közönséges polgárlány között szerelem szövődik. A társadalmi különbségek miatt szerelmük sokáig titokban marad, csak Miller és Millerné a beavatottak.
Mivel eredetileg Lujza keze Wurm titkáré lett volna, ezért Miller és felesége összevesznek Lujza és az őrnagy szerelmi viszonya miatt. A Miller házaspár ezután Wurmhoz megy, aki aggodalommal fogadja hírt, hogy Lujza nem lehet az övé. Millerné ráadásul kikotyogja a viszonyt Ferdinand és Lujza között. Wurm dühében elmegy Von Walterhez, aki elárulja terveit fiával kapcsolatban: Ferdinand elvenni készül Lady Milfordot, a grófnőt…
Részlet a könyvből:
„Fogd be a szádat, azt mondom! Oda se neki, öcsémuram! Nem változott itt semmi. Amiben múlt ősszel megállapodtunk, ma is vállalom. Én semmire sem kényszerítem a lányomat. Ha magának nyújtja a kezét, helyes, jól van, az ő dolga, hogyan lesz magával boldog. Ha meg nemet mond – annál jobb – akarom mondani, Isten neki, hát majd szépen zsebre dugja a kosarat, és iszik egyet az apjával. Elvégre a lány él majd a titkár úrral, nem én. Miért varrjak a nyakába puszta önzésből olyan embert, akit sehogy sem szenvedhet? Hogy vénségemre űzött vadként hajszoljon az ördög, hogy minden korty borral azt nyeljem, minden kanál levessel azt faljam: gazember vagy, tönkretetted a gyereked életét?
Egy szó, mint száz, én pedig ebbe abszolút bele nem egyezkedem! Az én lányom magasabb rangra érdemes, és ha az uramat leveszik a lábáról, megyek a törvényszékre!
Az apai tanácsnak nagy hatása lehet a lányra, és – remélhetőleg becsül engem, Miller uram?
A mennykőbe! A lány becsülje magát, ne én! Az, ami nekem, vén madárijesztőnek tetszik a titkár úrban, még nem biztos, hogy egy válogatós kislánynak is ízlik. Csalhatatlan biztonsággal meg tudnám mondani, ér-e valamit a titkár úr a zenekarban – de egy fehérszemély szíve kemény dió, azt talán még a karmester sem tudná feltörni! Hát kimondom, ami a szívemet nyomja, öcsémuram! – Faragatlan, szókimondó német ember vagyok – az én apai tanácsomban nem lenne köszönet. Én nem ajánlok a lányomnak senkit, de magáról egyenesen lebeszélem, szekretárius úr. Engedelmet kérek, hadd fejezzem be a mondókámat. Az a széptevő, aki a lány apját hívja segítségül – már megbocsásson -, egy lyukas mogyorót sem ér! Ha férfi a talpán, akkor csak szégyellheti, hogy ilyen begyöpösödött úton közölje érzéseit szerelmével. Ha meg nincs elég bátorsága hozzá, hogy maga beszéljen a lánnyal, hát közönséges anyámasszony katonája, ilyen pedig nem illik a mi Lujzánkhoz. Igenis! Az apja háta mögött kell a lányt megnyerni. Annyira kell vinni a dolgot, hogy a pokolba kívánja apját-anyját, ha miattuk kellene elhagynia a választottját, vagy hogy maga a lány jöjjön, boruljon az apja lábához, és könyörögjön szívszerelméért, vagy az Isten nevében akár a legszörnyűbb halálért, igen, erre képes rávenni egy lányt az igazi férfi, ez a szerelem, s aki ezt nem éri el egy fehérszeméllyel, az menjen, és bújjon az anyja köténye mögé.”
AZ ÁRMÁNY ÉS SZERELEM KÖNYV LETÖLTÉSE