A szerző „Ádám előtt” című műve az emberré válás korában játszódik, amikor egy emberszabású majomtörzs éppen majomemberré, vagyis a legősibb ősemberré válik. Jack London szemléletes képzelettel ábrázolja azt az átmeneti lényt, amely ugyan még állat, de már kezd emberré válni.
Részlet a könyvből:
„Ez az ide-oda szólongatás ment egy ideig, de a Csapat túl óvatos volt, nem jött ki a barlangjaiból, s nem ereszkedett le a földre. Végül előjött valaki. Ez a valaki arra volt hivatva, hogy jelentős szerepet játsszon az életemben, mint máris a horda valamennyi tagjának életében. Vörösszeműnek fogom nevezni őt e történet lapjain – a gyulladásos szeme miatt nevezem így, örökké vörös szemhéjai miatt, amelyek különös hatásukkal mintha cégérei lettek volna gazdájuk szörnyű vadságának. A lelke is vörös színű volt.
Mindenképpen szörnyetegre hasonlított. Testre óriás volt. Nyomhatott vagy nyolcvanöt kilót. Nálánál nagyobb fajtánkbelit sohasem láttam. A Tűz Népében sem láttam ilyen nagyot, a Fák Népében sem. Néha, mikor az újságokban modern profi bokszolóink, hivatásos verekedőink leírására bukkanok, eltűnődök: vajon mennyi esélye lett volna a legjobbnak közülük Vörösszemű ellen?
Félek, nem sok. Vasujjainak egyetlen fogásával s egy rántással tövestül ki tudta volna tépni testük valamelyik izmát, mondjuk a bicepszet. Öklének visszakézből adott, könnyed ütése úgy törte volna szét koponyájukat, mint a tojáshéjat. Gonosz lábának (vagy hátsó kezének) egyetlen rúgásával kizsigerelte volna őket. Egy csavarással el tudta volna törni a nyakukat, s tudom, hogy állkapcsának egyetlen roppantásával egyszerre harapta volna át a nagy nyaki ütőeret elöl s a gerincvelőt hátul.
Ültéből hat méter magasra tudott ugrani. Fertelmesen szőrös volt. Akkoriban azzal szoktunk büszkélkedni, hogy nem vagyunk nagyon szőrösek. De őt tetőtől talpig szőr borította, karját belül is éppúgy, mint kívül, sőt még a fülét is. Csupáncsak a tenyerén, talpán meg a szeme alatt nem nőtt szőre. Félelmetesen csúf volt, vad, vicsorgó szája, hatalmas, lelógó alsó ajka tökéletes összhangban állott szörnyű szemével.
Ez volt hát Vörösszemű.”