A 19. századi mutatványos- és bűvészvilágba nyerünk betekintést, valamint a technikai fejlődés néhány ünnepelt vívmányával, például a telefonnal ismerkedhetünk meg.
Részlet a könyvből:
„Tündér volt. A föld delejességének a szülötte. Igy mondta a reklám.
Igy látta a publikum. Látta mind a két hemiszfériumon Chicagotól elkezdve Szentpétervárig. Égbenjáró tündér volt.
Én is azok közé a százezrek közé tartozom, a kik lefizették a három frankot azért, hogy Magnétát a légben repülni lássák a hold felé, dusgazdag hajával előre, fölfelé emelkedve s aztán megint fejjel lefelé alászállni a földre s a kik aztán még egyszer lefizették a három frankot, – a kilépéskor a kasszánál, – egy momentfölvételü fényképeért. Ötször megnéztem, mind az ötször megvettem a fényképét – más-más poseban. Most is megvannak nálam: bebizonyithatom velük, hogy nem álmodtam a tüneményt.
Egy félkörü teremben, melyből ki volt zárva a napfény, foglalt helyet félkörben a néző közönség; a villanyvilágitás csak annyira derengett, hogy az ember a szomszédján fölismerheté, hogy hölgy-e vagy úr? A félkört egy szinpad zárta el, melynek prosceniuma egészen hasonlitott a régi görög theátrumokéhoz, minden diszités nélkül. A háttér teljesen sötét volt.
Pontban az előadás kitüzött órájára bezárult minden ajtó, mely a nézőtérhez vezetett és a folyosóhoz, többé senkit sem bocsátottak be. Valahonnan nagy távolból dallamos zene kezdett megszólalni, a mi maga is oly kitalálhatatlan volt, miféle hangszerből származik? aluminium orgonából, vagy üveghúrú hegedűből? szinte csiklandozta az embernek a szivét, a gyöngébb idegzetüeket az alvás kerülgette tőle. Valami ügyes zenepiráta lopogathatta össze mindenféle mystikus zeneművekből, a Varázsfuvolából, Dinorából, Macbeth boszorkány chórusaiból, a walkürökből és melankhólikus svéd népdalokból. Bizonyosan zenélő gép volt, de annak remek szerkezetűnek kellett lenni.
A zene kezdetével ugyanegy pillanatban derengeni kezdett a szinpad háttere, lilaszinü égalj, majd skarlátpiros ég tünt elő; de nem piros, hanem fekete felhőkkel, a mik lassan vonultak fölfelé.
Erre ugyanazon gentleman, a ki a bejáratnál szedte a belépti dijat, fekete frakkban fehér mellénynyel és nyakravalóval, a szinpad egyik sarkához állt és elkezdett deklamálni.”