A most következő történet az USA legnagyobb államában, Texasban játszódott le, mely északon főleg Oklahoma állammal, délen Mexikóval és a Mexikói-öböllel határos, míg kelet felé Louisiana állam, nyugat felé pedig Új-Mexikó határolja. Gyanútlan utazók a sivatagi banditák kezébe kerülnek, ami ezen a vidéken egyenlő a biztos halállal. Derék fehérek és indiánok fognak össze az utazók megmentésére, sőt megjelenik a színen maga Old Shatterhand is…
Részlet a könyvből:
„Old Shatterhand távozása után a férfiak leültek a földre, és történetekkel szórakoztatták egymást. Egyebek közt megtárgyalták a Helmer’s Home-ban lejátszódott eseményeket is. Beszélgetés közben gyorsan telt az idő, és senkinek sem jutott eszébe az eget figyelni, amely lassanként egészen más színt öltött. A komancs ifjú a többiektől elhúzódva kissé távolabb ült; ő volt az egyetlen, aki a változást észrevette.
Az a kis felhőgyűrű alul kinyílt, és egy patkó alakját vette fel. A patkó szárai szemlátomást megnyúltak, s két párhuzamos csíkjuk egészen a horizont vonaláig ért le. A patkó egyik szára még tovább nyújtózkodott, és narancsvörösre festette a látóhatárt. Messziről úgy tűnt, hogy ott, ahol a bengálitűz ég, vihar tombol. Viszont a patkó két szára közt azurszínben ragyogott az ég.
Keleten egészen beborult és elsötétedett az ég, de felhők nem mutatkoztak. Ekkor a komancs ifjú hirtelen felugrott, s megfeledkezve az indiánok legfőbb erényéről, az önuralomról, rémülten felkiáltott:
– Maho-timb-huavah! (A Sivatag Szelleme!)
Karját kinyújtva a keleti ég sötét falára mutatott. Erre a fehérek is felugrottak helyükről, és a jelzett irányba néztek. Most vették csak észre, mennyire megváltozott az ég. De pillantásuk csakhamar megdermedt; valósággal megbénította őket a félelem, amint az égre meredtek.
Körülbelül háromembernyi magasságban a horizont vonala fölött egy lovas száguldott az ég alján. A fekete háttérből élesen emelkedett ki suhanó alakja, mint egy erősen megvilágított folt, melynek közepét a ló és lovasa foglalta el. A folt együtt suhant velük az ég alján. A ló legalább kétszer akkora volt, mint egy rendes földi ló, s a lovas alakja is emberfölötti nagyságú. Minden tagját jól fel lehetett ismerni. Jobbjában a gyeplőt tartotta, fejét hullámosan lobogó, hosszú haj vette körül, s indián fejék díszítette. A hátára akasztott puska himbálózva követte a vágtatás ritmusát. A ló sörénye és farka vadul lebegett a szélben. A kísérteties ló úgy száguldott, mintha a pokolból kergették volna ki, s láthatatlan ördögök hajszolnák.”
A SIVATAG SZELLEME KÖNYV LETÖLTÉSE
PDF FORMÁTUMBAN PRC FORMÁTUMBAN