A történet főhőse Czifra János temetésrendező, a példás életű, ötvenéves pesti polgár, aki jó huszonöt éven át foglalkozott a halottakkal, és az élet eközben észrevétlenül elsuhant mellette. Nem hisz a kísértetekben, mégis egy napon megjelenik házában a Démon, és kizökkenti mozdíthatatlannak hitt nyugalmából.
Egyszer csak lakodalmasok közt találja magát: „bokák pörögnek, lakodalom zeng, kedély peng, és a temetésrendező felköszönti az ifjú párt”. Czifra János hirtelen belesodródik az élet forgatagába, már-már elfelejtett élmények és érzések, öröm, bánat, szerelem és emésztő szenvedély kavarog körülötte.
Szinte bódultan bolyong a ferencvárosi kis utcákban, ahol szembetalálja magát az Álommal, saját hasonmásával. Ő az, „aki azt a sok furcsaságot, bolondságot, fajtalanságot, mezítelenséget, vadállatokkal való birkózást, lencseevést, csókolózást, óriásokkal és törpékkel való küzdelmet” elkövette, miközben a temetésrendező békésen nyújtózott ágyában. Az Álom elvezeti Frank Jeremiás és Neje utcájába, a rossz lányok házába. Itt ismeri meg Natáliát, a magára hagyott, vajúdó fiatal teremtést.
Krúdy a szeretett Óbuda és Margit-sziget hangulatát is feleleveníti. Natáliát végül kórházba szállítják, ahol megszüli gyermekét. Életének egyetlen öröme és jutalma az a csók, amelyet kislányával vált, utána csöndesen a halálba szenderedik.
Az életre ébredt temetésrendező örökbe fogadja a kislányt, s bár az Álom új kalandokra indulva tovatűnik, őt már egy gondoskodásra váró csecsemő kapcsolja eltéphetetlen szállal a való élethez.