A Tót atyafiak című novellás kötet négy hosszabb elbeszélésből áll, úgymint:
Az arany-kisasszony
Az a fekete folt
Lapaj, a híres dudás
Jasztrabék pusztulása
Luppán Demeter és Csutkás tanár úr Csemez úrnál vendégszeretetét élvezi. Kártyázás közben mindketten szemet vetnek Csemez úr lányára, Krisztinára és feleségül akarják kérni, ő azonban elszalad. Éppen barátnőjébe, Bohuskába, és annak bátyjába, Mirkovszki Miklósba botlik, akiknél ideiglenes menedéket talál. De Miklósnak szintén megtetszik Krisztina és ő is feleségül akarja venni, de a lány apja kiköti, hogy a kérők közül csakis annak adja a lányát, aki akkora arannyal fizet érte, mint amekkora a menyasszony maga.
Egyedül Miklós vállalkozik a feladatra és elmegy Amerikába szerencsét próbálni. Az utazás előtt még elbúcsúzik Krisztinától és egy ezüst gyűrűt ad neki, amibe a „tempus” szó volt vésve. Azaz, „ne érj hozzá”. Telnek múlnak az évek, Krisztina apja már régen halott, de Miklós még mindig nem tért haza. Krisztina azóta is csak várja…
Részlet a könyvből:
„Mirkovszki Miklós egyike azon alakoknak, kikről a nők azt mondják, hogy „érdekesek”. Nagy, beszélő kék szemei voltak, dús szőke haja, délceg termete és ügyes modora. Mindössze fél év óta került haza, hogy itthon jogi tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián, s ha a jó szerencse kedvez, nekiindulhasson az életnek azon reménnyel, hogy valaha még bányatanácsos is lehet belőle. Elérheti; elég tehetsége van hozzá, aztán az élethez is tudja magát alkalmazni. Mint mondtuk, még csak fél év óta van Selmecen, s máris ő a „tóngéber” nemcsak az ifjúsági gyűlhelyeken, az „Arany Mécses”-ben és az „Eleven kalapács”-nál, hanem a női szalonokban is, mert nem ilyen ügyetlen ám mindig, mint most, amint ott áll némán, meredten, földbe gyökerezve Krisztina előtt, kezével önkéntelenül feje fölé kapkodva az akácfa levelei után, melyektől, midőn szórakozottan morzsolgatja ujjai közt, szinte kedve támad megkérdezni: „Szeret-e?… Nem szeret-e?””
A TÓTH ATYAFIAK KÖNYV LETÖLTÉSE