Ez az 1936-ban megjelent kötet a szerző 15 elbeszélését tartalmazza. Egy földműves életén keresztül a magyar vidék, a falu, a tanyák, a puszták népének életét mutatja be: nehéz sorsok, apró örömök, nagy nyomorúságok.
A hortobágyi pusztán játszódó „Komor ló” című történet a csikósok életének mindennapjait, tragédiáit és változásait ismerhetjük meg.
A történetek szegény emberekről és kiszolgáltatott, korán öregedő, a munkába belerokkant asszonyokról szólnak.
Részlet a könyvből:
„A falu is ébred. A pici házak fehér hajnali világosságban állanak már.
Kieresztik a lovakat. Azok átfutnak a házak között, egyre több, ember sincs körülöttük, mind tudja a maga útját. Mennek a pusztára.
Gyerekek néznek utánuk. Még az ablakból is csak gyerekek. A felnőttek aratásra mennek. Gyerekekre marad a falu.
A puszta reggele csodálatos világ: az állatok reggele. Tehenek mennek a síkon, egyesével, csoportosan, majd roppant gulyákba olvadnak. Bárányok jönnek, birkák, felbukkannak a kis árokparton s felbégetnek a magasba.
Egy tehén a két méter magas domb csúcsán, mintha az égbe szökkenne.
Magyar juhok torlódnak előre, hegyes, csavartszarvúak, hosszúgyapjas bundájuk lebeg. Nem férnek egymástól a roppant pusztán, egymást törik, gyúrják.
Libák szállanak ki vijjogva s ellepik a pástot.
Disznók röfögnek elé. Túrják a talajt.
Megelevenedik a puszta.”