A második kötet tizenkét évvel később játszódik. Rózsa Sándor nagy kísérlete nem sikerül, visszakényszerül a betyárok közé és, ha már így alakult, a Szeged környéki puszták ura és parancsolója lesz, ő „a gazda”.
A jobbágyok jobban tisztelik a királynál és úgy szeretik, mint gondoskodó testvérüket. Annál jobban rettegik a vármegye urai és ezek fizetett kopói.
Az országon már átsöpör a 48-as forradalom előszele, a nemesurak szorongva várják a közelgő vihart, a szegények reménykednek. Rózsa Sándor csapatával együtt beáll a honvéd seregbe, „a gazda” kapitányi rangot kap és a csapat kitűnően verekszik. Később azonban szembekerülnek a hadsereg gyanakvó nemesi vezetőivel s Sándor ettől kezdve hol a magyar tisztek, hol a császáriak ellen vezeti gerillacsapatát. Végül is a betyárok nem tudnak élni a nagy lehetőséggel, visszasüllyednek a kóborlók sorába.
Rózsa Sándor nem egyszerűen híres betyár, több annál: pusztai király, zsarnok és jótevő egy személyben.
„A hegyen, ahonnan messze lehet látni
De nem ölég messzi – gondolta az öreg katona roppant bajusza alatt, és nézegetett arra napkelet felé. – A högyrű se látni elég messzi!
Nem látott semmit se, csak erre is hegyeket, meg arra is hegyeket. Olyan hegyek laknak ezen a tájon, hogy ha a darab felhők az ég tetejéről mind lesuvadnának és kősziklákba fagynának, akkor se volna ilyen a szegedi pusztán.
Hiszen azt szeretné az öreg katona látni. Csak éppen azt, a szögedi szép, kigyalult, sima pusztaságot.
Hogy is mondta a röszkei kovács: „Nem ördög az embör, hogy hat nap alatt mögacélozzon egy ásót.” „De az Úristen hat nap alatt az egész világot mögteremtötte, hajja ken!” – morgott neki a szögedi embör. „Olyan is a!” – felelt a kovács. – „Mit, kend az Úristen munkájába is kételkedik? Mi héjja van annak?” „Hát a högyeket még elgereblyélhette vóna!”
Úgy látszik, a szögedi kovács is tekergett erre!”
LETÖLTÉS