Philippe Gonzaga bérgyilkosokkal megöleti Philippe Nevers hercegét, Franciaország harmadik leggazdagabb nemesurát, hogy elvehesse özvegyét, a szép Auróra Caylust. A merénylet sikerül, a házasság is. Nevers lányát, az alig egyéves Aurórát azonban a tisztaszívű Henri Lagardère lovag megmenti. Így Gonzaga herceg nem lehet a lányra eső örökrész birtokosa.
A történet 17 év elteltével Párizsban folytatódik. A konjunktúrát kihasználó Gonzaga, a Nevers kastélyt jó pénzért üzletkötők rendelkezésére bocsátja. Köztük tűnik fel a titokzatos púpos, aki azonos az Auróra Nevers-t hetedhét országon túl nevelő – és miután 18 év eltelt, immár beleszerető – Lagardère-rel.
Álnok, ravasz és főként áttekinthetetlen cselvetések kezdődnek.
Részlet a könyvből:
„Leszállt az éj és csak Caylus várának árkai voltak tanúi a rettenetes, egyenlőtlen harcnak, melyet két ember vívott húsz gyilkos ellen. Lagardère, segítve azt, kivel megvívni jött, mint valami démon rohant az ellenség közé, bár bal karján Nevers kisleányát tartotta, kit anyja a küzdelem előtt férje karjai helyett tévedésből az ő kezébe adott. Hála hősies elszántságának, a cinkosok fele elesett s a másik fele éppen visszavonulni készült, midőn egy álarcos orgyilkos, ki nem volt más, mint Gonzaga hercege, Nevers hátába döfte vasát. Lagardère, lángolva a haragtól, látva barátja estét, fellökte a két utolsó cinkost, rettenetes csapással megsebesítette Gonzaga kezét. Utána elkiáltotta magát: Utat, fickók! Kardja szikrázott és utat tört maga előtt. A kislányt karján tartva, az árokból kivezető lépcsők felé igyekezett. Elérve oda, felemelte a gyermeket egyik kezével s odakiáltott a még életben maradt gyilkosoknak: Itt van Nevers leánya, gyer ide kardom elé, te gyilkos, aki felbérelted a gyilkosokat és végrehajtottad a gyilkosságot. Bárki légy is, karod megőrzi kardom nyomát s ha te nem jössz Lagardèrehez, Lagardère jön tehozzád!”