LETÖLTÉS
Ez a kedves kis történet a Hawaii-szigeteken játszódik, egy partra sodródott palack és megtalálója, Keawe körül, akivel furcsábbnál furcsább dolgok történnek.
„Keawe fogta hát a palackot és addig csapkodta a földhöz, míg bele nem fáradt; de biz az úgy ugrott vissza a padlóról, akár a labda, és semmi baja se lett.
– No ez ugyan furcsa portéka – szólt Keawe. – Mert ahogy az ember nézi meg tapintja, üvegből volna, vagy mi!
– Üveg is a’ – szólt az ember, még nagyobbat sóhajtva, mint eddig; csakhogy az üveget a pokol lángjai közt keményítették. Belsejében egy manó él, és ez az az árnyék, amit mozogni lát benne: legalább én így gondolom. Ha bárki is megvásárolja a palackot, a manó szolgálatára áll; akármit is kíván: szerelmet, hírnevet, pénzt, olyan házat, amilyen ez itt, sőt egy várost, mint ez a város: minden az övé, alighogy kimondta a kívánságát. Valamikor Napoleoné volt ez a palack, s általa lett az egész világ királya; de végre eladta s akkor elbukott. Cook kapitányé is volt, s ezzel találta meg az utat annyi szigethez; de aztán ő is eladta s akkor agyonütötték Havaiban. Mert ha egyszer el van a palack adva, vége a hatalmának és a protekciójának; s hacsak az ember nem elégszik meg azzal, amije már van, pórul jár.
– S maga mégis arról beszél, hogy eladná? – szólt Keawe.
– Nekem mindenem van, amit kívánhatok, és már öregszem – felelt az ember. – Mert van egy, amit a manó nem bír megtenni: nem tud életet hosszabbítani. Meg aztán nem volna tisztességes eltitkolnom maga előtt: van ennek a flaskónak egy bibije is: mivel ha az ember meghal, mielőtt eladta, örök időkig a pokol tüzében kell sülnie.
– Hát ez bizony csakugyan nagy bibi, szó sincs róla – kiáltott Keawe. – Dehogy is legyen hozzá bármi közöm! El lehetek én hál’ Istennek ház nélkül is, de van valami, amit egyetlen porcikámnak se kívánok: elkárhozást!
– De lelkem! ne hebehurgyáskodjék! – felelt az ember. – Nem kell egyébre vigyáznia, csak arra, hogy egy ideig szép csínján kihasználja a flaskót, aztán pedig eladja valakinek, mint ahogyan én eladom magának: akkor aztán szép komótosan éli végig az életét.
– Hát uram – szólt Keawe – én csak két dolgot látok: az egyik, hogy maga egyre csak eregeti a sóhajtásokat, akár egy szerelmes szűzleány, a másik pedig az, hogy a flaskót nagyon is olcsón kínálja.”
LETÖLTÉS