Történet a legbölcsebb uralkodóról, Szulejman-bin-Daiidról. Háromszázötvenöt történet kering Szulejman-binDaudról, de ez itt egyik sem azok közül. Ez nem a Bíbic története, mely megtalálta a vizet, sem a Búbos Bankáé, mely Szulejman-bin-Daudot a hőség ellen oltalmazta. Ez nem az Üveg-Kövezet története vagy Lyukas Rubinté vagy Balkis Arany Rúdjaié. Ez a történet a Pillangóról szól, mely a lábával dobbantott.
Részlet a könyvből:
„Most idevigyázz mindvégig megint és figyelj! Szülejman-bin-Daud bölcs volt. Ő megértette, amit a négylábú állatok mondottak, amit a madarak mondottak, amit a halak mondottak és amit a rovarok mondottak. Ő értette, mit mondottak a sziklák mélyen a föld alatt, mikor ott lenn egymásfelé hajoltak és nyöszörögtek, és ő értette, mit mondottak a fák, mikor reggelenként susogtak. Megértett mindent a parton termő köménytől a sáncon termő izsópig; és Balkis, az ő Első Királynője, Balkis, a Legszebb Királynő, majdnem olyan bölcs volt, mint ő.
Szulejman-bin-Daud hatalmas volt. Jobb keze harmadik ujján egy gyűrűt viselt. Ha egyet csavart rajta, Afritek és Dzsinnek jöttek elő a földből, hogy megtegyenek bármit, amit ő nekik mondott. Ha kettőt csavart rajta, Tündérek jöttek le az égből, hogy megtegyenek bármit, amit ő nekik mondott; és ha háromszor megforgatta, maga a Kardos Azrael arkangyal jött ízhordónak öltözve és elmesélte neki a három világnak, a Felső, az Alsó és az Itteni világnak az újdonságait.
És Szulejman-bin-Daud mégsem volt gőgös. Nagyon ritkán kevélykedett és mikor megtette, bosszankodott miatta. Egyszer megkísérelte, hogy egy napon az egész világon az összes állatokat megetesse, de mikor a táplálék készen volt, egy Állat jött elő a mély tengerből és az egészet fölfalta három harapásra. Szulejman-bin-Daud nagyon meg volt hökkenve és mondá: «Oh Állat, ki vagy te?» S az Állat mondá: «Oh Király, élj örökké! Én vagyok a legkisebb harmincezer fivérem közül, s a mi hazánk a tenger fenekén van. Hallottuk, hogy te az egész világ összes állatait készülsz megetetni s fivéreim elküldték engem, hogy megkérdezzem, mikor lesz készen az ebéd. » Szulejman-bin-Daud jobban hüledezett, mint valaha és mondá: «Oh Állat, te megetted az egész ebédet, melyet én a világ összes állatainak készítettem. Az Állat pedig mondá: «Oh Király, élj örökké, de te komolyan ebédnek nevezed ezt? Ahonnan én jövök, ott mi mindannyian ennél kétszer ennyit eszünk a rendes étkezések között. Erre Szulejman-bin-Daud arccal a földre borult és mondá: «Oh Állat! Ezt az ebédet azért adtam, hogy megmutassam, mily nagy és gazdag király vagyok, és nem azért, mintha valóban az állatok királya akarnék lenni. Most megszégyenültem és úgy kell nekem.» Szulejman-bin-Daud tényleg igazán bölcs ember volt, én Kedvencem. Ezután sose felejtette el, hogy együgyűség volt hivalkodnia, és most kezdődik az én történetemnek tulajdonképpeni mese-része.”