Az Indiában szolgáló három angol katonáról szóló történetek megelevenítik előttünk a három cimborának tipikus alakját.
Anglia három különböző vidékéről valók. A kedvesen csevegő Terence Mulvaney ír ember, a csöndes, flegmatikus John Learoyd Yorkshire-ból való, a minden huncutságra kész Stanlley Ortheris a londoni külváros szülötte, nyelve a nagyváros utcai nyelve, a londoni cockney.
A Gadsbyék története az angol tisztek indiai életét tárja elénk.
A Feketék és Fehérek a misztikus India misztikus embereinek lelkébe enged bepillantást.
„Távol attól a helytől, ahova a tisztek járnak, akik ruhavizitet szoktak tartani s messze a kíváncsi őrmesterektől, akik még az ágyba dugott pipát is kiszimatolják, két mérföldnyire a kaszárnyától van a Kelepce. Ez egy régi, kiszáradt kút, egy ágas-bogas szent fügefa borul rája s magas fű keríti be. Itt rendezte be Ortheris az elmúlt években raktárát és állatseregletét az olyan élő és holt vagyona számára, amit nem lehetett nyugodtan bevinni a kaszárnyába. Voltak itt Houdin tyúkok, kétes pedigríjű és még kétesebb tulajdonjogú foxterrierek, mert Ortheris javíthatatlan vadorzó és egy egész ezred kutyatolvaj közt is a legelső volt.
Sohase térnek vissza azok a hosszú, lusta esték, amikor Ortheris, halkan fütyörészve, mint egy orvos járt foglyai között a kút mélyén; amikor Learoyd a fülkében ült és bölcs tanácsokat adott arról, hogyan kell bánni ezekkel a dögökkel és Mulvaney a fügefán ülve áldásként lógatta fölöttük rettenetes nagy csizmáit s gyönyörködtetett bennünket történeteivel a szerelemről és a háborúról s különös tapasztalatairól a városokat és embereket illetőleg.
Ortheris, aki végre megpihentél ,a kis madárkereskedésben’, amely után lelked vágyódott; Learoyd, aki visszatértél a füstös, köves északra, a szövőszék kattogása mellé; Mulvaney, a megőszült, csendes és nagyon bölcs Ulysses, aki ott vesződöl Közép-India valamelyik vasútvonalán – ítéljétek meg, hogy elfelejtettem-e a Kelepcében töltött napokat!”
LETÖLTÉS