A főhős, a Sokkövű Mocsár Elshenderje, aki pusztai magányban lakik, aki szenved, mert tudja, hogy nyomorék, s tele van félelemmel, hogy embertársai lépten-nyomon kigúnyolják.
Termete negyedfél láb, mert ha még kihúzza magát is, kényelmesen elfért a kunyhóajtóban, amelyet éppen akkorára szabott. A környékbeli szerény és együgyű parasztok, akárcsak a gyerekek, azt híresztelik róla, hogy vajákos. Ő cseppet sem tiltakozik ez ellen, mivel ez egyrészt hiúságának hízeleg, másrészt emberutálatát is csillapítja, hiszen hozzásegíti ahhoz, hogy ellenségeit félelemben és rettegésben tartsa.
Részlet a könyvből:
„Egy pompás áprilisi reggel (nem számítva most azt a körülményt, hogy az éjszaka kiadósan havazott, és a tájat térdig érő, szikrázó hótakaró borította) két lovas érkezett a Wallace fogadóba. Egyikük izmos, magasra nőtt, vállas férfi volt, öltözéke szürke zeke, vízhatlan vászonnal borított föveg, csizma és egybeszabott abaposztó ruha; kezében öles lovaglókorbács, amelynek nyelén ezüst berakás csillogott. Durva nyeregtakarójú, de egyébként jól tartott, erős kötésű almáspej kancán lovagolt; az állaton lovassági nyereg, és kettős zablával ellátott katonai kantár. Az őt kísérő férfi minden jel szerint szolgája lehetett, rozzant kis szürke lovon ült, fején kék sipka, nyaka körül tarka kockás kendő, a csizmát hosszú, kék daróc lábszártekercs pótolta, kesztyűtlen kezén szurokfoltok éktelenkedtek. Társa iránt nagy megbecsülést és tiszteletet mutatott, de viselkedésén nyoma sem látszott az alázatnak és szertartásosságnak, ami még mindig fellelhető a köznemesség és háza népe kapcsolatában. Ellenkezőleg: ez a két utas fej fej mellett léptetett az udvarba, s úti beszélgetésüknek ezzel a szinte egyszerre felszakadó fohászkodással vetettek véget: „Az Isten segéljen minket, ha ez a cudar idő tovább tart, szegény juhainknak felkopik az álla.” E kifakadásra előjött a fogadós, s miközben a ló kantárját megragadta, s a rangosabb személyt lesegítette a nyeregből (a tisztes férfiú kísérőjének hasonlóképpen segédkezett lovásza), köszöntötte a jövevényt Gandereleughba érkezte alkalmával, s azon nyomban megkérdezte: „No, mi hír a déli felföldön?”
A FEKETE TÖRPE KÖNYV LETÖLTÉSE