A regény a fanatikus skótok és Jakab király katolikus rendszere közötti küzdelemről szól.
A főhős, Henry Morton becsületes, a politikától elzárkózó ember, aki a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán a lázadók közé kerül. A királypárti oldalon található Lord Evandale, aki Henry Morton tükörképe. A két férfi ugyanabba a nőbe szerelmes, ha bajban vannak, egymás segítségére sietnek, tiszteletben tartják egymás elveit és erkölcseit.
Részlet a könyvből:
„Mihelyt az utolsó lovas is eltűnt, a fiatal Mortonnak újra eszébe jutott célja, vagyis vendége meglátogatása. Amint belépett rejtekhelyére, rögtön megpillantotta; ott ült az egyszerű deszkapriccsen, kezében nyitott zsebbibliával, amelybe teljes figyelemmel elmerült. Pallosa, melyet a dragonyosok közeledésének első riasztó jelére kihúzott hüvelyéből, meztelenül feküdt térdén, a kis gyertya pedig ott állt mellette, az asztal gyanánt szolgáló régi ládán; pislogó fénye csak tökéletlenül világította meg az olvasó férfi szigorú és nyers arcvonásait, melyeknek zordságát most ünnepélyesebbé és méltóságteljesebbé tette az átszellemült rajongás tragikus kifejezése. Homloka olyan emberre vallott, akiben valami erős uralkodó gondolat elnyomott minden más érzést és szenvedélyt, akár a tavaszi dagály, ha olyan magasra csap, hogy a megszokott szirtek és hullámtörők eltűnnek szemünk elől, s létezésüket nem árulja el más, csak a fölöttük átcsapó és elhömpölygő hullámok kavargó tajtékja. Morton már körülbelül egy perce szemlélte, amikor végre felemelte fejét.
– Látom – mondta Morton a pallosra pillantva -, hallotta, amint a lovasok elhaladtak mellettünk; engem is ez tartóztatott fel néhány percre.
– Nem sokat törődtem velük – felelte Balfour -, az én órám még nem jött el. Hogy egy nap a kezük közé kerülök, és pontosan úgy bánnak el velem, mint a szentekkel, akiket lemészároltak, azzal teljesen tisztában vagyok, s megtiszteltetésnek tekintem. Nem bánnám, fiatalember, ha az az óra már bekövetkeznék; olyan örömmel várom, mint vőlegény az esküvőjét. De az én Mesterem még több munkát tartogat számomra ezen a földön, és zokszó nélkül eleget kell tennem megbízásának.
– Lásson neki az ételnek, és frissítse fel magát – mondta Morton. – Holnap saját biztonsága érdekében el kell hagynia ezt a helyet, hogy eljusson a hegyek közé… mihelyt elég világos lesz ahhoz, hogy felismerje az ösvényt az ingoványban.
– Fiatalember – felelte Balfour -, már szabadulni óhajt tőlem, és talán még jobban óhajtaná, ha tudná, milyen nehéz feladatot raktak nemrég a vállamra. Nem is csodálom, hogy így érez, mert vannak idők, amikor magam is terhére vagyok önmagamnak. Nem gondolja, hogy súlyos megpróbáltatás, a hús és vér gyötrelme azt a parancsot teljesíteni, hogy végrehajtsuk Isten igazságos ítéletét, holott mi is hús-vér emberek vagyunk, és továbbra is elvakult részvéttel és rokonszenvvel viseltetünk minden testi szenvedés iránt, és megborzongunk, ha rést ütünk egy másik ember testén? Vagy azt hiszi, ha valamely fő-fő zsarnokot eltávolítanak a helyéből, büntetésének végrehajtói mindig nyugodt lélekkel és rendületlen idegekkel tudnak visszapillantani tettükre, mellyel a zsarnok bukásához hozzájárultak?
Vagy nem kell-e néha kétségbe vonniuk annak az ihletnek az igazságát, amelyet éreztek, és amelynek parancsára cselekedtek? Nem kell-e néha kétkedve vizsgálniuk annak az erős belső hangnak az eredetét, mely nehéz órákban elmondott mennyei irányításért esedező fohászaikra válaszolt? S nem tévesztik össze szorongó zavarodottságukban magának az Igazságnak a válaszait a Sátán szörnyű csapdájával?”
A PURITÁNOK UTÓDAI TÖRTÉNELMI REGÉNY LETÖLTÉSE