A szerző saját nevén, valamint Charles Lorre, Charley Long, Charles Greaph, Kockás Pierre, Roney Roppe álnéven írta műveit.
Az első kaland című regénye 1934-ben jelent meg, melyben Kármán András szerelmi hódításait ismerhetjük meg. Elsőként Sulyok tanár úr szobalányát kell meghódítania az érettségi példák megszerzése érdekében.
Részlet a könyvből:
„- Szóval nem jön el, Bandi?
– Nem, kedves, semmiesetre sem jöhetek.
– És holnap? A férjem csütörtökön megérkezik. Olyan rövid az idő.
– Holnap?… Igen, holnap feljöhetek.
– Drága! Hány órakor?
– Hatkor. Megfelel?
– Hogyne, mindig és minden idő megfelel, amit maga ajánl.
– Hát, kezét csókolom, Ili.
– Viszontlátásra, kedves.
Kármán András, a Nagy Szakértő letette a kagylót és felsóhajtott. Ez ma már a harmadik telefonbeszélgetése volt, hasonló témáról, de mindig más nővel. Kellemes dolog, ha az embert szeretik a nők, de néha terhes egy kicsit. Különösen az elfoglalt embernek terhes, már pedig Kármán elfoglalt ember volt. Még alig huszonnyolc éves és máris dusgazdag, nagy karriert befutott épitész. Nem is villa az, amit nem ő épít. Ez a specialitása. Na, meg a nők. A nők döntően fontos szerepet játszanak az életében. Ő a szerelmi ügyek, kis kalandok és halálos szerelmek nagy szakértője. Egy híres svéd táncosnő, aki egyszer Pesten vendégszerepelt, öngyilkos lett miatta. Egy nem kevésbbé híres budapesti társaságbeli úriasszony viszont őt akarta lelőni. Pedig Kármán András mindkét esetben ártatlan volt, illetve csak közvetve tehetett a dologról. Egyszerűen nem tudta háromfelé vágni magát. Ha egy férfit túlságosan szeretnek a nők, akkor nincs segítség, az ellen nem tehet semmit, legfeljebb azon igyekezhet, hogy a lehetőség szerint mindegyiket eltitkolja mindegyik elől.
Ettől eltekintve, vagy hogy ne legyünk nagyképűek, talán épp ezért Kármán András elégedett ember volt. Minden nőre, aki előfordult az életében, szívesen gondolt vissza, csak egy volt, egyetlen egy, aki, ha történetesen eszébe jutott, akkor ökölbeszorult a keze és ölni tudott volna.
Ez a nő volt az első kaland az életében.”