A szerző az érzéseket, az élményeket, a gondolatokat, vágyakat kutatta, a zsigeri működést meghaladó többletet kereste, és néha nagyon szép, máskor nagyon szomorú történetekkel, intim élethelyzetekkel találkozott, soha ki nem mondott, esetleg suttogva megvallott édes asszonyi álmokkal, és igen egyszerű, puritán férfiszexualitással. Közben persze meglepetéssel tapasztalta, hogy az aprófalvak világában a legintimebb pillanatok is valamiképpen közösségi kontroll alatt állnak, s a örömszerzés kifinomultabb lehetőségeivel szemben milyen merev elutasítás nyilvánul meg – elsődlegesen a férfiak részéről.
Részlet a könyvből:
„Nekem nincs időm a tévézésre, inkább csak a sportot nézem, meg pénteken és szombaton az esti műsort. Én reggel ötkor kelek, öt harminchétkor indul a vonatom, hatkor kezdek, kettőkor végzek, három óra után érek haza, először eszem én, aztán etetek vagy darálok, szóval ellátom az állatokat, utána fürdök, valamit megint harapok, a híradót még megnézem, de kilenckor már aludnom kell, mert a „dorkókörön” (itt sütik rá a sportcipők gumitalpát a felsőrészre) néha van ötven fok is, az álmos ember hamar elszédül itt. Az asszony mindig nézi éjszaka ezeket az erotikus filmeket, pedig nem hiányozhat neki semmi, arról én gondoskodom. A múltkor láttam én is az egyiket, egy olyan harmincas fickó, akkora aranylánc volt a kezén, hogy többet ért, mint a házunk, majd egy órát cifrázta ott – két nővel egymás után –, és nem lehetett panasza egyiknek sem, az asszony csak sóhajtozott, én meg azt gondoltam, hogy jönnél be, haver, csak öt napra a melegüzembe, utána akkor tudnál valamit csinálni, ha egeret kötnél a bögyörőre, hogy ki-be szaladgáljon vele. Nem tudom, miért hülyítik az embereket ilyen marhaságokkal, aki rendesen dolgozik a kenyérért, akkor sem tudja utánozni őket, ha belefeszül. (32 éves betanított munkás).”
A fiatalabb korosztály számára az ilyen filmek mást jelentenek, ők még hisznek abban, hogy egyszer nekik is lesz alkalmuk a látottak megélésére.”
A TISZÁNTÚLI EMANUELLE KÖNYV LETÖLTÉSE