Gróf Festetics Rudolf nyolc évre terjedő veszedelmes utazást tett meg Óceánia sziget-csoportjait kutatva. Ezt az utazást az erre a célra épült „Tolna” nevű, 76 tonnás, két árbocos vitorlás hajóján tette meg, mely úton felesége is vele tartott.
A könyvből kiderül, hogy már felfedező útja kezdetén komoly veszély fenyegette a grófot, mert csakhamar kitűnt, hogy a matrózai tengeri rablók voltak, akik arra esküdtek össze, hogy a grófot és nejét valamely puszta szigeten kiteszik, a hajót pedig kalózhajóként használják. Az összeesküvés még időben lelepleződött, a személyzetet sikerült kicserélni.
A szigetek közötti kalandozás évekig tartott. Festetics megdöbbentő részletességgel számol be az ott élő emberek – az ő szavajárása szerint: vademberek – szokásairól. A szerző megvált előítéleteitől, és nem a fehér ember civilizációs felfogásával közeledett a szigetlakókhoz. Képes volt arra, hogy részt vegyen embervadászaton, végignézzen kannibál lakomát, és mindezekről érdekes beszámolót írjon.
„Egy este, miután egész sor bizarr táncot és vad éneket adtak elő, eszükbe jutott, hogy bemutatnak egy emberevő jelenetet, mint az atyáik idejében lejátszódott. Ezt a történelmi előadást az én tiszteletemre rendezték és én játszottam benne az áldozat szerepét, a mely körül szertartásszerű táncokat jártak, mielőtt szétdarabolták volna.”