Egy előkelő társaság tagjai kísértethistóriák mesélésével múlatják az estéiket. A társaság egyik tagja a többiek tudomására hozza, hogy a birtokában van egy különösen félelmetes történet, amelyet egy hajdani jó ismerőse hagyott rá. A többiek kíváncsi unszolásának engedve a férfi felolvassa azt a társaságnak.
Egy fiatal, élénk fantáziájú lány elvállalja a nevelőnői posztot a kies angol vidéken fekvő Bly kastélyban. Mrs. Grose, a lány munkaadója elmondja, a korábbi nevelőnő sajnos életét vesztette. Folytatásként közli a lánnyal, hogy neki olyan alkalmazottra van szüksége, aki minden problémát hajlandó egyedül megoldani, őt pedig soha, semmilyen körülmények között nem zaklatja.
Az ifjú nevelőnőnek hízeleg munkaadója bizalma, s úgy érzi, képes lesz megbirkózni a rá váró feladatokkal. Ám mint kiderül, még sincs egészen felkészülve arra, ami Bly-ban vár rá. Már az érkezése napján különös, rossz érzés keríti őt hatalmába, amely azonban egy időre eloszlik, amint megismeri két elbűvölő, szeretetreméltó és okos tanítványát, minden nevelőnő álmát, Miles-t és Florát. Ám az idill nem tart sokáig, a lány ugyanis hamarosan rejtélyes jelenségekre lesz figyelmes. Néhanapján egy idegen férfi és női alakot lát a házban és a ház körül, s hatalmába keríti a meggyőződés: a jelenések a tündéri gyermekek megrontására törnek, neki pedig szent kötelessége, hogy megvédje őket az ártó szellemektől, amelyeket, úgy tűnik, rajta kívül senki sem érzékel…
Részlet a könyvből:
„Mikor megpillantottam a tiszta alkonyi fényben, emlékszem, hogy kétszer is elakadt a lélegzetem: gyors egymásutánban és jól megkülönböztethetően két meglepetés ért. A második kíméletlenül rádöbbentett arra, hogy az előbb tévedtem: a férfi, aki most a szemembe néz, nem az, akinek hittem. Úgy megriadtam ettől a látványtól, hogy ennyi év után sincs semmi, ami feledtetni tudná. Ismeretlen férfi elhagyatott helyen – magányosan felnőtt lány joggal ijed meg tőle; és a velem szemben álló alak – néhány másodperc alatt megbizonyosodtam róla – nem az volt, akinek képe lelkemben élt; nem is ismertem. Nem láttam a Harley Streeten, nem láttam sehol és semmikor. És hihetetlenül furcsa: a hely egyetlen pillanat alatt, és éppen annak eredményeképpen, hogy ez az alak megjelent, teljesen elhagyatottá vált. Most, mikor olyan megfontoltan számolok be mindenről, mint még soha, újra átérzem, amit abban a pillanatban éreztem. Miközben tudomásul vettem, amit tudomásul kellett vennem, mintha minden élet megállott volna azon a környéken. Újra hallom most, írás közben, azt a halálos némaságot, melybe az esti hangok belefúltak. Nem károgtak már a varjak az aranyló égen, és a barátságos alkonyi óra egy – elmondhatatlanul iszonyú – percre elvesztette minden hangját. Semmi más változást nem vettem észre, hacsak azt nem, hogy hallatlanul élesen láttam mindent. Az arany fény még ott ragyogott az égen, a levegő tiszta volt, és a férfit, aki az oromdíszek fölött rám vetette tekintetét, olyan világosan láttam, mint valami bekeretezett képet. Hihetetlen gyorsasággal végiggondoltam, ki mindenki lehetne ő, de egyikük sem volt. Elég soká néztünk farkasszemet ilyen távolságból ahhoz, hogy közben kétségbeesetten törhessem a fejem: mégis ki lehet – és amikor láttam, hogy nem tudom megmondani, elfogott a döbbenet, és ez az érzés néhány pillanat alatt igazi kétségbeeséssé erősödött.”
A CSAVAR FORDUL EGYET KÖNYV LETÖLTÉSE