A MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKKÖNYV LETÖLTÉSE
Hunyadi Mátyás születésének 575., magyar királlyá választásának 560. évfordulója alkalmából
„MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A KONDÁS
Vót, honniét nem vót, vót eccer egy hetetlen hiét országon, azon is tul, az Óperenciás tengeren is tul, vót egy szegiény kondás. Annak a kondásnak vőt egy felesiége. Mindennap hajtotta a nyájat, és csak azíér hajtotta a nyájat, amiér megevett meg megivott. A falu ütet aziér is tartotta. A felesiége otthon egy kis kunyhóba, olyan bogárhátu kunyhóba, se ajtó, se ablak rajta nem vót, csak iéppen ahon bementek.
Na, elment a cigány hajtani a nyájat. Ahogy hajtja befele este a nyájat, tanálkozik egy szegiény rongyos emberrel. Megfogta, magához szoritotta, összeölelgette.
– Jaj, kedves sógorom – azt mondja -, hon jártál te olyan sokáig, hogy én tiéged má riégen nem láttalak?
Niézett rá az az ember, hogy hát honniét ösmeri ütet. Hát össze-vissza vándoroltak.
– Na, gyere csak be – azt mondja – a korcsmába!
A vendéglős meg, az vót a korcsmáros. Be is vitte a vendiéglőbe ükét.
– Vendiéglős ur – azt mondja -, három disznóját őrzöm, adjon egy fiél liter pájinkát! Eljött a kedves sógorom, meg akarom vendiégeskedni ütet.
Ott is a vendiéglős, egy fiél liter pálinkát oda adott az asztalra, na meg osztán beharapni valót. Le is ütek ketten az asztalhoz, fogta a cigány, a cigánykondás, önti a pálinkáját. Hát niézett rá a szegiény ember, hogy hát itt má muszáj meginni, itt má senki nem tudja, hogy ki az a szegiény ember! Felvette a cigánykondásva, megitta. Önti a másikat.
– Igya, kedves sógorom – azt mondja -, hát ecce eljötté nálam vendiégségbe, hát akko azt mondja, hadd vendiégeskedjelek meg! Igya, egyé, van itt mibül!
Kérek én még!
Há, megitták a fiél liter pálinkát. Fogta ü az ostorát, vitte a vendéglőnek.”