A CHARNY GRÓFNÉ REGÉNY LETÖLTÉSE
A Charny grófné-ban azok az események következnek sorra, melyek közvetlenül előzik meg a párisi nép rémuralmát és XVI. Lajos katasztrófáját.
A végzet minden ponton előkészítette már a feltartóztathatatlanul előretörtető eseményeket. A Bastille már porban hever, kő nem maradt belőle kövön. A párisi nép éhezik és halálra keresi a bűnösöket, nyomorúságának okozóit. A királyságot és a király személyét még erős bástyafal védi: a francia népnek félig még ép, bár kikezdett royalista érzelmei. De azok, kik a forradalom eseményeit igazgatják, kezdik már rombolni ezt a bástyafalat is
Részlet a könyvből:
„Úgy látszott, a királyné nem érti ezt az ordítozást. Térdén tartotta a dauphint és a herceg ijedten nézte a vad háborgást. De a király fénytelen, közömbös pillantással meredt maga elé. Az elmúlt éjszaka majdnem semmit sem aludt s arra sem ért reá, hogy megreggelizzék, vagy megborotválkozzék. Ez a szegény uralkodó nem volt arra teremtve, hogy megbirkózzék a nehéz körülményekkel. Ezért minden bajban, mely ezután volt következendő, csak lehajtotta a fejét. Még csak egyszer emelte fel aztán: a vérpadon, rövid idővel azelőtt, hogy lehullott nyakáról.
Erzsébet hercegnő, a király nővére, ezúttal is a szelídség angyala volt, kit Isten vigasztalásként rendelt e halálnak szánt teremtések mellé. A provencei gróf szeme itt sem palástolhatta álnok, fürkésző pillantását; tudta jól, hogy őt magát, legalább egyelőre, nem fenyegeti veszély. Ez idő szerint a nép még legjobban kedvelte valamennyi közt, talán azért, mert Franciaországban maradt, míg testvére, Artois gróf, elutazott.
Andrée olyan volt, mint a márványkőszobor: nem aludt jobban, mint a királyné, nem evett különben, mint a király; de úgy látszott, ez a nő felülemelkedik a közönséges életszükségleteken. Olyan volt, mint árnyék az élők között, és csak egy dolog mutatta még, hogy él: a szemében önkéntelenül felcikázó villám, valahányszor pillantása Gilbert szemével találkozott.
Száz lépésnyire a sèvresi kis csapszék előtt a menet megállt. A királyné kihajolt kocsijának ablakából és magához szólította Gilbertet.”