A könyv a Nagy Lajos király történelmi regény folytatása.
A még gyermek Máriát Nagy Lajos király halála után koronázzák magyar királlyá. A hatalmat azonban anyja, az özvegy anyakirályné, Erzsébet gyakorolja. Mária gyenge termetű, törékeny lány. Húga, Hedvig nála erőteljesebb, akit a lengyelek királynőjükként követelnek.
Az anyakirályné büszke, hatalomvágyó és hatalmat gyakoroló asszony, ugyanakkor szerelmes nő, aki gyengéd, ám hatalmas szenvedéllyel kapcsolódik Garay nádorhoz. Lajos bölcs hagyatkozása, hogy tudniillik a trónt női ág örökölje a magyar főurak tiltakozását váltja ki. Erzsébet sokszor önkényes döntései ugyanis sértik a hatalomból kizárt urakat.
Erzsébet – férje akaratával ellentétben – nem akarja Máriát Luxemburgi Zsigmondhoz adni. Máriának az Osztrák Vilmos Herceget választaná férjül, de a herceg Nagy Lajos király hagyatkozása szerint Hedvig vőlegénye. Ezzel ellentétben Hedviget Jagello litván fejedelemhez kényszerítik, Mária pedig Zsigmond felesége lesz.
A délvidék újra forrong. Erzsébet útra kél Máriával, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, de terve tragédiába torkollik, Erzsébeten beteljesül a bibliai Jezabel sorsa…
Részlet a könyvből:
„Amint az édességes kis teremtés elérkezett az oltárhoz, a fejérvári kanonokok mindjárt közrevették. Egyikőjük a földön hömpölygő dísz-subájától szabadította meg; másik kettő ezalatt a vállain motoszkált. S hát valami fortélyos gombnyomástól, földre leomlott a fejedelmi pomparuha! Egyszerű, hosszú ingformájú, atyját gyászoló, durva fekete darócköntösben maradt ott a drága Anjou sarjadék és alázatosan meghajtott fejecskéjével, bontott hajával, olyan megindító látvány volt, hogy a szent csarnokban már megint hallani lehetett a tömegek nehezülő lélegzetét.
Jézus Isten! Mindez pár lépésnyire a benyílótól – Szent Katalin kápolnájától – a minap temetett atya végső nyughelyétől!
Ritka szem állta ki keserű és édes érzéseknek e túlgyors váltakozását, könnyek nélkül. Maguk a kanonok urak is megilletődöttek voltak, amint kézről kézre járattak most egy valóságos papi albát, majd cingulust és dalmaticát s ezeket az egyházi ruhadarabokat az elfosztott pompa helyett, a törékeny leányalakra öltötték. De példázni kellett ezzel is, hogy nem holmi királynőt, hanem Rex foemineust: minden tekintetben férfinek számító királyt koronáz itt ma a Birodalom.
Meglett a papi dísz és Máriát most két vezető püspök fogta közre. A bíboros érsek elé haladt velük s mint csak egy legalacsonyabb kis szolgáló, alázatosan térdet hajtott. Benedek veszprémi püspök, a legöregebb főpásztor pedig felvetette ekkor a fejét és vastag, kissé rezes hangon, megkiáltotta a primást:
– Fő tisztelendő atya! Egyház óhajtja, hogy e kiválasztott lovagot királlyá kendd föl!
Semmi «nő», vagy «né». Lovag és király. S csend a roppant boltozatok csarnokában.”
A JEZABEL TÖRTÉNELMI REGÉNY LETÖLTÉSE