A kereszteshadak vezetésére vállalkozott, daliás uralkodó, Oroszlánszívű Richárd, a Szentföldön küzd emberfeletti hősiességgel, ahol a hős lovagok a muzulmánokkal csatáznak a hitért, a becsületért és a Szentföld birtoklásáért.
Mindkét oldalon nemes hősök, híres vitézek sorakoznak fel, s izgalmasabbnál izgalmasabb kalandoknak lehetünk tanúi.
Részlet a könyvből:
„A két harcos arca élénken különbözött egymástól és olyan jellegzetes sajátságokat tüntetett fel orruk, szemvágásuk, arcszinük, fejformájuk, hogy mindegyik bátran szerepelhetett volna nemzete faji sajátságainak képviselőjeként. A lovag öles termetü, vállas férfi volt, aki a gót oszlopok tömör formáira emlékeztetett. Mikor sisakját levette, dus gesztenyebarna haja hullámos fürtökben omlott homlokára. Arca megbarnult a déli naptól, de bőre, ahol a vértezet védte, feltünően fehér volt. Kék szeme enyhitette arca zord férfiasságát és szőke szakálla olyan volt, mint a lágy selyem. Az orra görög szobrokra emlékeztetett, kissé vastag ajkai közül egészségesen és fehéren villogtak ki pompás fogai. Minden izmossága ellenére is kellem és harmonikus mozdulat jellemezték ezt az óriást, aki harminc esztendősnek látszott, ámbár lehet, hogy a forró égöv barna patinája és a kiállott szenvedések nyoma nélkül még fiatalabbnak tünt volna fel. Kezei, mikor az acélkönyökvédőt lehuzta róluk, hosszuak, jól formáltak és izmosak voltak. Noha könnyedén mozgott, kétségtelen hajlamosságot mutatott arra, hogy későbbi éveiben elhizzék, ami a jóindulatu emberek sorsa szokott lenni. Szava, mozdulata bátor, önérzetes, természetes volt és hangja csengése elárulta, hogy inkább parancsoláshoz szokott, mint engedelmeskedéshez.”